Még dobog...

Napfény járja át a szívem újra…egy ősi Azték közmondás 😊. Egy rituálét ír le, amelyben négy pap a fogoly kezét-lábát megragadva kifeszítette a testét, az ötödik pap pedig kőkéssel kivágta a szívét. Majd magasra emelve felajánlotta a Tonatiuh nevű napistennek.

Ennek a rituálénak modern változatát éled át. Modernebb, de sokkal embertelenebb és kegyetlenebb, amiben részed lesz. Kifeszítelek, de nem végzek veled gyorsan. Hagyom, hogy minden porcikádat átjárja a tudat, hogy az enyém vagy. A saját agyad basz meg először. Tudatosul, hogy bármit megtehetek veled és meg is fogok tenni. Még azt gondolod, hogy a testeddel megtehetek bármit, de a szíved biztonságban van a mellkasodban.

Tévedsz! Pont a szíved kivájása a cél. Az, hogy a kezemben dobogjon és te ezt végig nézd. Az Aztékoknál volt egy hatodik pap is, aki levágta az áldozat fejét és hagyták meghalni. Én kegyetlenebb vagyok. Pont az ellenkezőjét teszem. Életre keltelek. Élni fogsz, miközben látod, hogy a szíved a kezemben dobog. Végre élni fogsz… Kiszolgáltatottan, tehetetlenül, boldogan.