Egy pohár víz mit ér?

A tanmese szerint egyszer régen megkereste a király a bölcset. Kért tőle valamit, ami, ha szomorú, lelket tud belé önteni és ha elszállna a boldogságtól a földön tudja tartani. A bölcs egy gyűrűt adott neki. Rajta mindösszesen egy szó állt: ELMÚLIK.

Az életben minden értékes dolog múlandó. Azt tartjuk értékesnek, amihez nehéz hozzájutni, amiból hiány van. Mégis mást mondanak a tetteink…

Szétnézek és jellemzően csak a két végletet látom. Elutasítunk makacsul élményeket, mert csak egy órára, napra, évre szól és mi van, ha vége lesz? Kicsit olyan ez, mint hogy hiába tudjuk, hogy most süt a nap, nem megyünk ki, mondván, úgy is el fog borulni, pedig a napsütés és a borult idő is csak egy pillanatnyi helyzet. Elmúlik. Meg kellene tanulnunk élvezni a pillanatot, mert az életünk ezekből a pillanatokból áll. Hiába szedünk „kedélyjavító” tablettákat, ha nem tanuljuk meg értékelni és megragadni a napsütést, élhetünk egy szobában magányosan, depressziósan búslakodva.

Másik végletben válogatás nélkül megdugunk mindenkit és aláfexünk mindenkinek, aki nem tud elmenekülni elég gyorsan. Értéktelenné tesszük önmagunkat. Baszunk üveggyöngyért. Azt gondoljuk ez a járható út, hogy így fontosak leszünk. Pedig aki mogyoróval fizet, csak majmot kap. :)

Mik is a ritka kincsek ebben a rohanó világunkban? Az amiból a legkevesebb van. Egy szem őszinte csillogása, egy naplemente, a kimondott szó igazsága, odafigyelésre adott idő, humorérzék és mosoly, a pillanatok múlandósága, és még sorolhatnám.

Nehezen tudunk adni és elfogadni, megfogni és elengedni. Nekem sem megy igazán még, de tudom, hogy mindannyian csak tanuljuk az életet. És örüljünk, ha egy pici részért meg tudjuk tanulni, mielőtt elszáll, mint egy röpke pillanat. Ez adja a szépségét.

„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el..."


https://youtu.be/YToK204N4h8