Minden virág csupa ellentmondás...

Blogs » Blog - Behavior » Minden virág csupa ellentmondás...
2022. 10. 25. 11:17 | Appeared: 518x
Szeretem az emberek összetettségét. Minden ember egy önálló kis világ a maga végtelenségével. Szeretem ezt felfedezni. Szeretem látni ahogy kibontakozik előttem a táj. A boldogság hegycsúcsaival és a könnyek folyóival együtt.

Elején mindenki (tisztelet a kivételnek) egy unalmas képet fest magáról (bár nem tudják, hogy unalmas). Azt hiszik ezt kell. Azt hiszik fel kell címkézni magukat, hogy ők kicsodák. Hogy meg kell mutatniuk a címkéjüket. Definiálni kell önmagunk… „EZ VAGYOK, EZT KELL SZERETNI!” 😊

Nem szeretem a kategóriákat. Szeretem felfedezni, hogy egy ember világa egyszerre minden. Maga a végtelen. Érezni egyszerre a kitörni kívánó vulkán forróságát és a jeges gleccserek dermesztő hidegét. Megpihenni az erdő nyugalmában és szomjazni a sivatag melegében. Mindent érezni egyszerre. Hisz én is minden vagyok egyszerre és tudom te is.

Ölünk és ölelünk. Gyűlölnek és imádkoznak hozzánk. A nyugalom szigetei vagyunk és maga a vihar. Vicceink mögött ott lapul az igazság, a nem tudom mögött kis tudás, a nem érdekel mögött törődés, a mosoly mögött kis fájdalom. A végletek egyszerre és nem a végletek átlaga.

Nem langyos vízben zuhanyzom, hanem hol forróban, hol hidegben. Szertetem érezni, hogy élek, és az vonz, akin érzem, hogy szintén élni akar…

„A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna…”

Comments (0)


The comments are only available after login.






 
aaaaaaaaaaaa