Kockázat

Nem az én írásom, de velem együtt talán sokan tanulhatnának belőle.


"Néha kockáztatnunk kell, hogy rátaláljunk a boldog párkapcsolatra. Mert kell kockáztatni, hogy csiszolni kell, hogy csiszolódni kell, hogy ez a csiszolódás járhat kellemetlen tünetekkel és kockázatos, mert lehet a végén mégsem sikerül. De ha nem kockáztatunk, ha nem próbálkozunk, biztos, hogy nem találjuk meg. Néha ki kell mozdulni a komfortzónánkból ehhez is. Ha bezárkózunk, ha nem vagyunk nyitottak az újra, az ismeretlenre, ha nem vállaljuk be a kellemetlen folyamatokat, akkor nincs mit várnunk. Amíg fiatalnak érezzük magunkat, sok mindent bevállalunk. Attól, hogy idősebbek, tapasztaltabbak lettünk, még ugyanúgy műküdik a társtalálás és a párkapcsolatért meg kell dolgoznunk. Néha hozni kell áldozatokat, kompromisszumokat. Ha azt mondjuk: nem, inkább maradok egyedül, de nem élek egy nem teljesen tökéletes kapcsolatban, akkor sosem fogsz párkapcsolatban élni. Mert meg kell érte kűzdeni, semelyik párkapcsolat sem tökéletes az elején. Pontosan a tapasztaltságunk miatt vagyunk sokan egyedül, mert túlságosan ragaszkodunk az elvárásainkhoz, a számunkra ideálishoz.
Ne add fel magad senkiért! Nem erről van szó. De legyél hajlékony, mert az igazi társadat lehet nem a szomszédban találod meg. Én hiszem, hogy nem 10 kilométerenkent van potenciális társunk. Igazán csak néhany van a világon. Hogy találkozunk-e vele, az valószínű. De hogy felismerjuk-e és megteszünk-e mindent azért az egyért, az rajtunk is múlik. És ha érezzuk, hogy Ő lehet az, és Ő is megteszi, amit mi, akkor válhat belőlünk igazi pár.Itt ne engedd el a kezét! Mert ha elindulunk az úton együtt, akkor létrejön a" MI." Az lebeg a szemünk előtt, hogy kettőnkért, a közös életünkért teszünk meg kockázatos lépéseket. Ennek a gyümölcse a párkapcsolati boldogság. Mert nem magányos remeteként akarunk élni. És nem szabadidő partnert, hanem társat, párt szeretnénk magunk mellett tudni. Ahol megfér a MI mellett, az ÉN boldogsága is.

/Morvai Angelika/"