Apám hitte...

Megint egy olyan blogot írok, aminek talán semmi köze ide. Nem korbácsolok véresre és nem baszok meg benne senkit. Csupán mutatok magamból egy szilánkot. Nem, nem a blogom olvasóinak, hanem talán magamnak. Tehát ne is olvasd tovább! És szatirikus kommenteket sem kérek!

Apám már évek óta nincs velem fizikailag, de bennem él tovább és a fiamban. Nem volt hangos, nem bizonygatta, hogy alfa. Nem is rakta magát semmilyen kategóriába, „csak” férfi volt. Élt, szeretett vágyott, hibázott és szenvedett is néha. Megtanított nekem pár dolgot, na nem szavakkal, hanem példával.

Minden körülmények között gerince volt és szava. Amik manapság már nem értékek. Ma már nem állnak oda az emberek a hitükért, az elveikért, hanem hajlanak, és megúszni akarnak. Túlélni és nem megélni. Nem vállalják fel a tűzben égés vagy a megfagyás kockázatát, áznak a pisában. Igy a kényelmes.

Apám mit ért el a gerincével és a szavai igazával?

Sok sok fájó sebhelyet, de a tükörbe a saját szemébe tudott nézni. Következményként tiszteletet kapott. Édesanyám és mindenki, aki ismerte meghajolt előtte. Él tovább sok sok ember lelkében. Halhatatlan lett.

Sok mindent tudott és tanított. Tudott bugyit letépni, de kezet csókolni is. Barátaiért kiállni és a harcokat is megvívni. Felvállalta mind az örömöt, mind a bánatot. Élt.

Én csak remélni tudom, hogy talán töredékben olyan leszek, vagyok, mint ő és a fiam majd rám is így fog emlékezni.

„Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte az elsõ éjszakát,
Apám hitte a gyûrû aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

Apám hitte a hős tetteket,
Apám hitte a bölcsességeket,
Apám hitte a szép verseket,
S úgy hiszem ez így volt szép

Apám elhitte a hírmondók szavát,
Apám elhitte Chaplin bánatát,
Apám elhitte a folyók irányát,
S azt hiszem, ez így van jól.

Én is hiszek egy-két szép dologban,
…
És én hiszek hiszek hiszek apámban.”