BEKÉPZELT MAJMOK KETRECE…

Én akitől így válok el, affelé mindig is megvoltak a rossz érzéseim, max nem mutattam ki, hogy elkerüljem a feszültséget. Aztán van az a pont, amikor eldönti az ember, hogy elszakad és vége, de addigra már annyi gyűlölet gyülik össze, hogy nem tudja az ember magában tartani és nincs is már az a kapocs ami miatt bármit is tartogatni kellene. Párkapcsolatom még nem volt ilyen, mert nőt nem tűrök meg úgy, hogy ne szeressem..ami erről eszembe jut azok a volt albérlő társaim, vagy munkatársaim, esetleg családtagok, de őket átmenetileg is csak "megtűrtem".

Egy kicsit változtass néha a nézőpontodon és meglátod más élményeket,akár jobbakat is megtapasztalhatsz🙂😉

Gratulálok. Látszik hogy sikerült elgondolkoznod. Valóban komplikált téma, sok oldala, lehetősége, nézőpontja létezik. A tiéd is egy érdekes megközelítése, ami néha akár igaz is lehet. Köszönöm, hogy érdemben foglalkoztál a blogommal. :)

Hát végre megértetted 👏👏Naa szuper😉

Szerintem nincs ilyen jelenség :D, helyesebben, úgy érzem, összekeverted az okot az okozattal. (Még csak az első két bekezdésről beszélek).
Nem arról van szó, hogy menni akarunk, EZÉRT megutáljuk a helyet, hogy könnyebb legyen menni. Rossz a sorrend. ELŐBB szembesülünk vele, hogy az a hely nem jó, túl kicsi, túl nagy, túl hideg, túl meleg, nem véd meg a vadállatoktól stb., muszáj menni, és keresni egy jobbat. Nem kell "megutálni", max tisztázni magunkban, hogy meddig éri meg maradni (oké, hideg, de tök jól lehet vadászni a környéken) és mikor nem (fázunk és éhezünk, na húzzunk innen). Így amikor továbblép az ember, akkor azt okkal teszi. Esetlegesen már rég megutálta a helyet, és alig várta, h menjen. Nem utólag kezdi el megbeszélni magával, hogy ja, egyébként meg utáltam is...

Kapcsolatból kilépéskor is. Nem az van, hogy imádom a másikat, de szakítok "mertcsak", de ha már szakítottam, akkor hogy ne fájjon, gyorsan megutálom. Hanem vmi gáz volt, vmi nem működött, esetleg iszonyú sokat veszekedtünk, esetleg, valóban: megutáltuk egymást. És akkor jön a szakítás.
Mindenesetre az utálás, az nem szakítás után jön általában. Vagy előtte, vagy egyáltalán nem.
(Az más, hogy az utál, haragszik, szeret és szenved, akiVEL szakítottak).

Na, csakhogy te nem ilyen komplikált dolgokról írsz valójában, mint lakhelyelhagyás, meg tartós kapcsolat befejezése - csak egy szimpla elutasítás. Ott pedig, akár van bunkózás, akár nem, szerintem messze nem utálatról van szó. Kétlem, hogy ilyen érzelmi mélységek lennének egy rövid pixis levélváltás mögött, egymást nem ismerő emberek esetében. Ez elég komoly túlgondolása szerintem a témának.

Nagy valószínűséggel aki azt írja a másiknak a pixin, hogy bunkónak tartja, az egészen egyszerűen csak bunkónak tartja azt a másikat. :D

Annyi hasonló írás volt az oldalon, hogy azt kell feltèteleznem. Itt az emberek 90%-a (irónia) ilyen rude redneck, ami ha így van, azèrt is ciki,mert közben itt szintèn 90% empatikus ès intelligens. A BDSM 0. íratlan szabàlya pedig: a nemet el kell fogadni.

Tisztelettel megkérném a kommentelőket, hogy legyenek szívesek olvassák el a blogot értelmezve, mielőtt elkezdik a billentyűzetet püfölni. Köszönöm.

Ajánlanék szakirodalmat, de nem teszem. Igazad van. Hisz talán nem csak egy majomfajta vagyunk, aki túlgondolja saját okosságát. Valóban nem minden az ösztön, de talán a jéghegy víz alatti része, amit még csak látni sem vagyunk hajlandók sokszor.

Ez lehet hogy igy túl bonyolult lett...:D

Lényeg: Bármit is gondolsz, igazad van! A te igazságod.

Alátámasztásként: „Bármely majom nyúlhat a banán után, viszont csak az emberek képesek a csillagok felé nyúlni.”

Vilayanur Ramachandran

Gondoltam kicsit magyarázok,ha már az értő olvasást említetted. :)
Szvsz.az a baj,hogy az ösztönösségen akadsz fenn,amit el is fogadnék alacsonyabb rendű (mondjuk ezt megkérdőjelezem) életformák tekintetében pl.hüllők (őket jól ismerem,igazi ösztönlények),de szerintem azért vagyunk mi a gondolkodó ember,hogy gondolkodjunk és ne ösztönből cselekedjünk,persze,amikor ezt megtehetjük,mondjuk a fent említett esetben.

Én szétválasztanám az egy kapcsolat végét, és az ismerkedési szakaszban való elutasítást.
Nyilván mindkét helyzetben egészen mélyre lehet süllyedni, de lehet kulturáltan, elegánsan is szakítani.
Ha utóbbi módon sikerül az elválás, akkor a partnereddel valóban egy szinten voltatok.. annak idején nem véletlen IGEN volt a válasz.
Ha ismerkedésnél került elő a "NEM", annak nyomós oka van, és ki nem szarja le az azutáni mocskos beszólásokat... csak halkan megjegyzem, hogy ez a fajta megnyilvánulás csak jobban megerősít a NEM-ben.

Nem nekem kell a bizonyítványt magyaráznod! :D

Én látom már, hogy te milyen tökéletes kivétel vagy. :) Egy bennünk élő ősi ösztönről beszéltem, ami a többi, hozzám hasonló gyarló emberre vonatkozik itt a szamszarában. Gratulálok :)

A kérdés,mint minden esetben,most is az,hogy mi a szabály,mert az én olvasatomban a sima elválás a szabály a gyűlölködés a kivétel,mely erősíti a szabályt. :)
Gyanítom más ás más közegben élünk.

A fene tudja,ha nekem kell szakítanom egy szeretett dologtól,akkor azt fájó szívvel teszem,de semmiképpen nem próbálom bemocskolni pl.lehet eladom a házam,mert elég szép összeget kínáltak érte,de nekem ebben van az életem,én építettem a nagy részét,én kevertem a betont,zsaluztam,falaztam,csináltam meg a kertet,stb.,azért nem fogok rosszakat gondolni róla,hogy könnyebben váljak meg tőle,egyszerűen továbblépek és építek egy még szebbet,jobbat,az eddigi tapasztalataim alapján,amiket ennél a háznál szereztem.
Erre utaltam a kapcsolat terén is,mindig tanulok belőle,de sosem mocskolom be,egyszerűen továbblépek,békével,korrektül,a másik fél maximális tiszteletben tartása mellett.

Igazad van! A gravitáció sem hat mindenkire, aki nem ismeri a fizikát, arra biztos hogy nem. :D

És van aki nem tudja elfogadni, hogy nem mindenki így működik :D

Na jó abba fejeztem :D

Természetesen (világosan kirajzolódik) a jelenlévők mind kivételek. :D
Így a szabályt erősítik ugyebár? :P

Az hogy magunkat mindig különbnek és kivételnek érezzük szintén egy ősi ösztön. Köszönöm hogy ezt megerősítitek. :D

Értelmező olvasást elősegítve: Ez a blog arról szólt, hogy nehéz szakítanunk szeretett dolgoktól, és hajlamosak vagyunk befeketíteni azt, hogy könnyebb legyen. Ez mindannyiónkban működik, kinél erősebben, kinél gyengébben, van aki észreveszi és van aki nem. ;)

Én a szakításra reagáltam.
Amennyiben valaki érdeklődése irányomban nem jön be és ezt igyekszem nagyon szépen és kulturáltan tudtára adni,majd ebből sértegető válasz érkezik,csak simán törlöm a levelet és ennyi,egy percig nem foglalkozom a dologgal,mert ugyan miért is tenném.
Biztosan ismered a mondást,idegeskedni azt jelenti jelen esetben,hogy más hülyesége miatt bünteted magad,ne tedd.

Ha egy pár között elmérgesedik a viszony, és elkezdenek egymásra mindenféle hüllőket kiabálni, az egy dolog.

De egy idegen, akiről semmit sem tudsz, max annyit, hogy lehet akármekkora, akármilyen és akármennyire házas is, bármit is mondjon a profilja, az kezdi el tolni a hisztibringát, és a simát meg nem akarja eltolni... na az már tényleg a hordó legalja.

Ez nem az én problémám.
Nem akarom senki véleményét befolyásolni a személyemmel kapcsolatban.
Főleg nem idegenekét!

Kihagyjàtok azt a részt ha nem kapcsolatról beszélünk. Mi van ha jön valaki aki nem szimpatikus x Y z dolog miatt, és megkéred kulturáltan, hogy másnál keresse boldogságát, erre fel az le büdösk…váz mert mi az hogy neked nem kell.

Egyet értek Wini-vel,szakítani úriember-úrinő módra érdemes,nem gyűlölködve,egymást pocskondiázva,hiszen valami jó volt régen,ami miatt összejött két ember,érdemes a szépre emlékezni.
Szokták volt mondani,hogy rövid az élet ahhoz,hogy veszekedéssel,gyűlölködéssel teljen,érdemes ezen elgondolkodni.
Én minden kapcsolatomból tanultam valamit,de sosem a rosszra gondoltam,mindig a szép emlékeket helyeztem előtérbe.

Az én koromban már jó, ha kétlábba tudok állni, járókeret nélkül, nemhogy gólya pózitúrában :)

Úúúú.... Pedig arra a fél lábas pózra lehet hogy ugranék láncaimat letépve :D

De, ügye nem baj, hogy addig nem állok fél lábon:D

Nem gondolom, hogy tökéletes vagyok, messze nem, de én erről így gondolkodom.
Nézze el nekem kérem.

Megint lebuktam :D

Minden lánynak, Nőnek ezt mondod? Most lebuktál!

Basszus… most mi is jön?

Wini, te olyan tökéletes vagy, hogy meg fogom kérni a kezed!

Őőőőő....majd... :D

Akkor én, valami félre sikeredett evolúciós hiba vagyok, mert nem utálom az exeimet, akik meg nemet mondanának, őket végképp nem.
Azt gondolom, ha valaki elkezdi a volt társát pocskondiázni, saját magára is ráköpköd, hiszen volt idő amikor szerette.