CSAK JÁTSZOM VELED!

Játékszerem vagy! Játszom veled! Előveszlek, élvezlek, összetörlek, kidoblak. Bármit megtehetek, hisz egy tárgy vagy az örömömre!

Vagy talán mégsem? Játszom veled! De talán másként!

Talán úgy, mint egy gyermek egy másik gyermekkel. Játszótársként egymás örömére. Anno indiánok voltunk, katonák, Hercegek és Hercegnők. Most Szamuráj vagyok, aki művészi kötözésedben keresi az Utat. Katona, aki csizmájával tapos, megerőszakol és teljesítened kell mindent az életedért. Gazdi vagyok, aki a kutyuskáját pórázon sétáltatja, neveli. Inkvizítor vagyok, aki addig kínoz, míg be nem vallod, hogy boszorkány vagy. Egy menekülési utad van csak, a máglyahalál, így abban a tűzben égsz el, amit bennem gyújtottál!

Csak játszom veled? Igen! Játszótárskét játszunk egy olyan játékot, ahol végre élhetjük a valódi életünk...

Élvezem és látom hogy miattam és értem remegsz! Minden vagyok neked és te minden vagy nekem. Az én mindenem!


„Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!”