Testről és lélekről.....

Testről és lélekről…

2017-ben Oscar-díjra jelöltek egy magyar filmet, címe: Testről és lélekről. Sajnos kevesen ismerik, látták. Most a szubok lelkéről szeretnék picit elmélkedni - a teljesség igénye nélkül-. Természetesen nem kívánok általánosítani sem, hisz minden ember egy önálló kis univerzum, ugyan pár kiló húst vesz körbe csak a bőre, de belülről végtelen. Tapasztalatom is sekély a megalapozott véleményhez, de majd ellenblogokban kijavítjátok hibáimat. 😊

Egy szubbal bármit megtehetünk és meg is teszünk, sántára basszuk, amikor és ahogy akarjuk, csíkosra korbácsoljuk, taknyosra szopatjuk, mozdulatlanra kötözzük, szigorúan fegyelmezzük, porba alázzuk, ha valami nem tetszik, vagy csak mert ehhez van kedvünk. Ezek az ártatlan kis jószágok meg csak csillogó szemmel „Igen Uram!”-oznak. Vajon miért van ez?

Két szóért teszik mindezt, két szó reményében szenvednek és ha megkapják kielégül a lelkük. Ezért a két szóért bármire hajlandóak. Drogként hat rájuk, mindig egyre többet akarnak megtenni, hogy megkapják, függővé válnak és remegnek, miatta és érte. Biztonságot, menedéket jelent számukra, ha egy erős férfitől megkapják. Szinte orgazmust él át a lelkük, ha nézhetik, hallhatják ahogy az istenként tisztelt férfi vágytól vöröslő szemekkel kimondja: JÓ KISLÁNY!

Értékeljük érte, megbecsüljük érte, vagy csak könnyen kapható és eldobható ártatlan kis játékszerek?