Csupán egy lélegzet…

Csupán egy lélegzet…

Édesapám tanácsai elkísérnek utamon. Van, amit képes vagyok betartani, van amire még nem értem meg teljesen. De van egy tanácsa, ami nem képesség kérdése.

„Fiam! Jól jegyezd meg! Az időt sohasem a lélegzetvételeid számával mérd, hanem hogy hányszor akad el!”

Sok „érték” van, amit adhatunk és kaphatunk. Lehet belőle több vagy kevesebb, ha kevesebb, tehetünk még hozzá, ha több, szórhatjuk. Az idő nem ilyen. Ha valakire időt szánunk, ha valakinek odaadjuk a figyelmünk, azt soha nem kérhetjük vissza, az egy olyan ajándék, ami pótolhatatlan.

Ha úgy érezzük repül és nagyon kevés, az sokkal értékesebb, mint amikor cammog és soknak tűnik. Sajnos ezt is fordított logikával teremtette meg a Manitu, vagy valami, valaki.
Becsüljük meg egymás idejét, ha kapunk, azért legyünk hálásak. Hisz olyat adnak nekünk, ami nem tölthető fel, mit egy VIP tagság...

Nincs az időnél nagyobb ajándék. Az életünkből adunk és kapunk egy pici szeletet.