Másnap reggel – ahol a vágy nem ért véget

A nap első fényei épp csak megvilágították a hálószobát. A testük még mindig egymásnak vetve hevert az ágyon — a nő combjai között még ott száradt az éjszaka nyoma, a férje a földön, egy párnával, mintha nem is lett volna helye az ágyon. Mert nem is volt. Beléptem a szobába egy csésze kávéval a kezemben. Felpillantottak rám. A nő szinte automatikusan térdre csúszott az ágy szélén, mint akinek már belé ivódott, hogy ott a helye. A férje kúszva követte, mint egy kutya, aki tudja, hogy csak akkor kaphat figyelmet, ha hasznos. Letettem a kávét, és megálltam előttük. – Ma reggel máshogy kezdjük. – A hangom higgadt volt, de ők már a szavaktól megremegtek. Fogtam a nő állát, felemeltem. Csókolni kezdtem, vadul, birtoklóan, közben a másik kezem az ágyra döntötte, arccal lefelé, feneke a levegőben. Férje a sarokban figyelt, engedelmesen, merev fallal. A nő már csak egy halk kérdést nyögött ki: – Kérlek... ne fogd vissza magad. Nem is állt szándékomban. Kezem lecsapott a fenekére, a csattanás betöltötte a szobát. Majd újra. És újra. Minden egyes ütésnél közelebb került ahhoz, hogy a saját súlya alatt roskadjon össze, de nem hagytam. Kivárattam. Uralni akartam minden mozdulatát. Majd beléhatoltam – lassan, mélyen, majd vad tempóban, szinte kíméletlenül. A nő már sikoltott a gyönyörtől, miközben a férje, a sarokban térdelve, sírni kezdett az izgalomtól. – Gyere ide. Most hasznos leszel. – szóltam neki. Odakúszott, és a nő alá hajolva nyelvével kezdte kényeztetni, miközben én folytattam a vad lökéseket. Minden mozdulatom mély, határozott, tulajdonosi volt. A nő teste reszketett, miközben egyszerre érezte bennem a férfit, és a férje nyelvét a csiklóján. Egyszerre élvezett el, sikoltva, remegve, és a férje sem bírta tovább. Engedély nélkül élvezett el — és ezt én azonnal észrevettem. – Nem kérdeztél. – súgtam neki, miközben nyúltam a nyakörvért, amit előző este kikészítettem. A nyakára csatoltam. – Ha nem tudsz uralkodni magadon, akkor majd én urallak. Mostantól nem vagy más, csak egy szolgám. Megkötöztem a csuklóit, hátrakötöttem, majd letérdepeltettem. A nő mellé. Míg ő csillapodni próbált a gyönyörtől, a férje ott térdelt mellette, többé nem egyenrangú félként, hanem mint játék, amit megosztottunk. És én pontosan így akartam.