Egy kellemes este....

A szoba félhomályban úszott, csak néhány gyertya pislákoló fénye vetett árnyékokat a falakra. A bőr illata keveredett a viaszéval, miközben Kinga lassan végigsimított a csuklóira font puha köteleken. Szíve hevesen vert, a várakozás édes izgalomként kúszott végig a testén.

Attila figyelte őt. A fekete ing ujja könyékig feltűrve, a kezében egy vékony, fekete ostor pihent. Tekintete sötéten csillogott, amikor lassan odalépett hozzá. Egyik ujjával végighúzott Kinga állán, aztán finoman megemelte az arcát, hogy a nő a szemébe nézzen.

– Ma éjjel csak az enyém vagy – suttogta mély, bársonyos hangon.

Kinga aprót bólintott, ajkait beharapva. A kiszolgáltatottság érzése forrón lüktetett benne, miközben Attila lassan a hátára fektette az ágyon. A bőr bilincsek halkan csattantak a csuklóján és bokáin, de nem szorították túlságosan. A határ ott húzódott, ahol a vágy és az alávetettség édes keveréke összeért.

Attila végigsimított a combján, ujjai könnyedén érintették a bőrét, mintha kóstolgatná, mennyire remeg érte. Aztán az ostor suhogott a levegőben, és egy enyhe, csiklandó ütés landolt a belső combján. Kinga felnyögött, a fájdalom és gyönyör különös táncot jártak a testében.

– Jó kislány – dörmögte Attila, majd lehajolt, és forró csókot nyomott Kinga ajkaira.

Nem állt meg itt. Kezével végigsimított a nő fenekén, majd határozottan rácsapott. Kinga megremegett, ajkába harapott, miközben a csípője önkéntelenül is előrelendült. Attila még egyszer ráütött, élvezettel figyelve a bőr pirosodását.

– Tudod, hogy megérdemled – suttogta a fülébe, majd finoman végighúzta a nyelvét Kinga nyakán.

Az este tovább folytatódott, a vágy és az alávetettség édes egyensúlyában. Attila irányított, Kinga engedelmeskedett, és a határok lassan elmosódtak, míg végül eggyé váltak az élvezet hullámaiban.