Önazonosság

Önazonosság. Ismételgessük és ízlelgessük ezt a szót. Ezt a fogalmat.

Önazonosság…

Igen! Rendkívül erőteljes kifejezés.

Tökéletesen leírja amikor valaki tök hülye és azt hiszi, hogy egy jól csengő kifejezés kihúzza a szarból.

De ok. Most ízlelgessük a másik oldalon!

Tökéletesen kifejezi ha valaki segg hülye, és azt hiszi egy számára megfoghatatlan kifejezés, majd felemeli egy magasztos szintre.

Szóval bárhogyan is kóstolgatjuk, csak egy baromság marad az egész.

Mondogassuk inkább: kardántengely.

Milyen szép összetett szó nem? Értem részeire bontva, s egyben.

És milyen dallamos! Hmmm… Szinte érzem a dalt is mögötte.

Egy laza rap, némi kórus betéttel.

-Mi a faszt akarsz már megint?

-Te ha azt tudnám…

-Nem a pro dominákról akartál írni?

-Ja…

Szóval önazonossá… pro hölgyek.

Avagy miért nem megyek többet olyan szeánszra, ahol fizetni kell.

És sűrű elnézést kérek. Életem egyik legjobb élménye pont egy ilyen alkalommal született. De..

Hát mert fizetek...

És amikor fizettek, elveszem magamtól a szabadságot, hogy önmagam adhassam.

Elveszem magamtól azt, hogy igazán önzetlen legyek.

Azt, hogy úgy adhatok, hogy nem kérek semmit…

-Látom hülye vagy. Mond már el mit akarsz!

-Ok…

Szóval:

Amikor fizetek, várok valamit cserébe. Amikor fizetek a dominanciáért, akkor én őt megvettem. Legyen négykézláb, kacarászva a hátamon akkor is… akkor is megvettem. Amikor várok valamit a pénzemért cserébe, akkor az már nem én vagyok. Akkor már nem önzetlen. Nem mert megvettem.

Önzetlen… ízlelgessük ezt a szót egy kicsi…

-Megpofozlak!

Önazonosság-önzetlen.

Volt-e valamelyik előbb, jár-e kéz a kézben?

Nekem kurvára igen!

De amúgy meg rohadtul nem.

Hiába csengenek egybe, tévútra visznek.

Önzetlen vagyok, hogy megkapjam ami kell nekem.

És amikor megkaptam akkor önazonos leszek, hogy adhassak mindent.