A kanca

Az exem mondta,hogy egy baszatlan picsa a főnöke. Tudjátok az amolyan frusztrált nőszemély aki nem kapja meg azt ami jár neki, és ezt a feszkót beosztottjain vezeti le. Aztán eszembe jutott az a lovardás csaj aki, ha nem is volt egy nagy szépség, de adva volt mindene. Jó kiállás, ész, lovak, szabadság, de mégis baszatlan picsa volt. Mert volt egy kibírhatatlan stílusa. Parancsolgatás, akarom érzés, arrogancia. Hogy melyik volt előbb, mármint a baszatlanság vagy a stílus, azt már sosem tudom meg. Nekem mindegy kinél mi az ok-okozat, a kiváltó sorrend. Csak az biztos, hogy magamat kell, hogy helyre tegyem. A többi dolog már nem érdekel az életben.

Végig gondolom ezeket, és három bögre vörös meg egy fehér után rámozdulok az exemre. Hirtelen elkapom és szívni kezdem a nyakát, ő meg felkiált -Hééé! Neee! -és nem erősen, de határozottan eltol engem. Ok. Akkor filmezünk. És amíg nézzük a filmet duzzogok. Ennyi járna nekem? Annyi mindent tettem az életben. Annyi mindent tettem másokért. Annyi mindent tettem érte és a családjáért. Ennyi járna nekem?

Reggel tiszta fejjel, 2-3 tuningolt cigi után összeállnak a fenti bekezdések a fejemben, és az újdonsült fődémonnal karöltve, úgy döntöttem, hogy lepofozom a többit ha kellenek nekem, ha nem.

Mert hát kelleni kellenek. Persze. Sok minden kell. Szex, szerelem, hatalom. Pénz, biztonság, érvényesülés. Meg még ezer másik dolog ami akár jó is lehetne, de amíg valaki egy baszatlan picsa, minden csak elveszik a süllyesztőbe.

Elveszik, mint amikor ültem a Makoshika state park egy időtlen idő alatt legömbölyített szikláján, és egy nálam három fejjel magasabb, és 524kg-al nehezebb kanca odaporzott közvetlenül elém, megállt és lehajtotta közvetlenül elém a fejét.

Lehajolt hozzám és hosszú másodpercekig mozdulatlanul, közvetlen közelről nézet a szemeimbe.

Én meg mint akinek fingja sincs, hogy csoda történik, vagy csak mindjárt eltapos mint egy büdösbogarat, aki az imént a csikóját hajtotta, úgy remegtem és bámultam vissza mint egy szerencsétlen.

Bámultam, remegtem és azt sem tudtam mit csináltam, mit tegyek.

Aztán egy kis idő után rájött, hogy jobbára ártalmatlan vagyok, és sem bántani, sem megérinteni nem fogom, így felkapta a fejét és elügetett a csordája után. Vagy hogyan hívják ezeket a lovaknál.

Fogalmam sincs.

Fogalmam sincs. Meg sok minden másról sem.

Az esetek 90%-ban fogalmam sincs miről írok, mik azok az okoskodó érzések. Vagy érző okoskodások. Már ezt sem tudom.

Fogalmam sincs, milyen lehet hatalommal bírni, és emberek életében meghatározó szerepet játszani. Vagy milyen lehet elvonultan remeteként élni, és a világ ellen folyamatosan lázadni.

Fogalmam sincs, milyen lehet női ruhában négykézláb pórázon vezetve létezni. Vagy milyen lehet, pálcával a kezemben egy kéjesen sziszegő állatot fegyelmezni.

Fogalmam sincs, milyen lehet önzőnek lenni.

Fogalmam sincs, milyen lehet önzetlennek lenni.

Fogalmam sincsen és nem is akarom megtudni.

Mert nem ilyen vagyok és ez nem az én világom.

Nem vagyok önazonos.

Mert hazugság minden. Az oldal, a vágyak és az emberek.

Nem azért mert hazugságra épülnek, vagy ámítás lenne, hanem mert nem önazonos velem. Azt, hogy ez egyoldalú, vagy két oldala van az éremnek, azt megint csak nem tudom, de igazából nem is érdekel.

Csak az érdekel, hogy magammal legyek őszinte.

És ha majd összeszedtem magam, és megteremtettem azt az életem, amiben a tüzes menyecském szőrén üli meg a lovat, de alkalmanként csinosba vágjuk magunkat és elmerülünk az éjszaka bűneiben, akkor majd leírom a jegyzeteimet.

Akkor majd lesz rá időm, és látni fogom az egészet. Mert tudni fogom amit kerestem és nem leszünk baszatlan picsák.

Leírom míg kint tombol a hóvihar, de bent a kandalló jóleső fénye mellett remegő kézzel, tollal egy füzetbe, lekörmölöm azt ami van, volt és lesz bennem.

Mert a legfontosabb a szabadság, öltsön bármilyen formát.

Mert a legfontosabb az önazonosság, nézzen bármilyen közelről a szemedbe.

Amit nem teszel meg, azt nem teszed meg.

Ami téged néz, az nem te vagy, bármennyire is áhítod magadnak.

Mint egy csodálatos állat ami közvetlen közelről néz a szemedbe.

Vágysz, remegsz, nem érinted.