A ragadozó

Hozza a pofájában az esti egeret. Valahol itt fogta ház körül.

Amolyan vörös-fehér átok.

Ördögöt akartam írni, de szerintem az nem ilyen rafinált.

Szóval hozza az egeret és közben éktelen hangon vernyog.

Megdicsérem.

De amikor lerakja az egeret, a szerencsétlen szaladni kezd.

Ritka pillanat.

Ritkán élnek amikor enni kezd.

Néhány emberi lépés után megtorpan.

Elfekszik. Idegesen levegő után kapkod.

Látszik komoly sérülései vannak.

Hogyne lenne?

Egy tökéletes ragadozó most fogta meg.

Piheg és szembeáll. Szembe a végzetével.

A végzete meg pont leszarja, és a holdra téved a tekintete.

Az egérnek sem kell több, és uccu neki, beleveti magát a sűrübe.

Az ég szép.

Kicsit felhős, de tökéletes.

Fül mozdul a bozót irányába.

Amit egyszer megízlelt, az többé nem ereszti.

Akkor sem, amikor az eget kémleli.

Mint a villám ugrik és kapja el!

Pár pillanat és egy élet bevégezte.

Mi ebből az igazság?

Nem tudom én magam sem.

Egérmesének indult, a ragadozó lett belőle.