A határ

(Reaction to: Oh Urno meg annyi sincsen, mint Dom🤦🏻‍♂️)

Ok. Ismét van egy Aha érzésem.

Az, ha a világ végéig is kergetem magam, de nem ismerem meg ezt a részem, akkor a világ végéig kergethetem magam…

-Te megint???

-Ööö… ja. De figyi! Jó lesz :)

Szóval rengeteget olvastam itt a dom-sub miértekről. Okfejtésekről, magyarázatokról és érzelmi megközelítésekről.

De így gyorsan (nagyon gyorsan) visszapörgetve a dolgokat, Behavior (nem tudom, nem találom) írt valami olyasmit, hogy a régen a dominánst hívták férfinak. Azszem valami ilyesmi.

De a lényeg, hogy ez maradt meg leginkább bennem.

Szóval:

Szerintem a férfi, nem ugrál körbe senkit sem.

Persze rajonghat, de ezt az érzést többnyire elrejti mélyen. Mélyen, de ha kell, előrántja mint nyuszit a kalapból.

A férfi nem hajbókol és főleg nem csúszik mászik.

De mindig ott van.

Mindig amikor segítség kell. Legyen az cipekedés, szerelés, tanács, hallgatás vagy éppen fizetés.

Szerintem a férfi akkor is fizeti a vacsorát, ha éppen le van égve, mint egy országúti lapos macska a delelő napsütésben.

Egy férfi nem panaszkodik.

Egy férfi egyedül sír, miközben véresre kaparja a pince betonját.

Egy férfi mindig őszinte. Akkor is, ha bele hasad a szíve.

Szerintem a férfi szeret. Mindennél jobban.

De ezt egy férfi nem mondja soha senkinek.

Addig biztosan nem, amíg nem érzi, hogy tényleg őszintén mondja ki a szavakat.

És amint ezt végigszív… gondoltam, rájöttem nem az a kérdés ki-mire vágyik az ágyban.

Vagyis valamelyest persze. Amit teszel, meghatározza a jellemed.

És hát egy igazi férfi, lemond a vágyairól, ha az szükséges…

Mert hát az elkerülhetetlen.

Itt ebben a létben elkerülhetetlen.

Aki férfi, az megtanul a határon élni.

-Hát ennek se sok teteje.

-Ok. A fejembe jobban összeállt...

Ja igen! Reakció blog...

Nem tudom milyen a domináns nő.

Sosem volt nekem ;)