Poliamória

írthattam volna a reglapomra is, de blogolni jobban szeretek.

Nem érdekel a saját regem.

Nem mert, nem magamat akarom megismerni.

Azt már megismertem á-tól cettig.

Valaki mást akarok megismerni.

Valaki aki mindenki, de mégis egyvalaki.

Ne legyen sokkal fiatalabb, mert nem akarok gyereket nevelni.

Ne legyen sokkal idősebb, mert az agyam nem rakja össze egy bújós kiscica képével.

Ne legyen sokkal nehezebb mint én, mert szeretném a küszöbön átemelni.

Ne legyen botmenyét, mert amikor baszom, töri a csípőmet...

-Te megint betéptél? Azt mondtad nem teszed! Kurvára elverem a segged!

-Jó jó… de figyu! Ha letiltasz, akkor nem születnek olyan blogok mint ez.

Legyen játékos, de ne szélsőségesen.

Legyen spontán, de a játékait mindig az ész irányítsa...

...és hát tényleg…

Tényleg ez vagyok.

Egy érzelmektől túlfűtött ember. Nem tudom felhőtlenül élvezni a játékokat, mert mindig szerelmes leszek.

De igyekszek megváltozni, tudom túltolok pár dolgot.

De azt is tudom, hogy teljesen csak egy egyensúlyban levő kapcsolatban jövök helyre.

Olyanban kapcsolatban, ami olyan, mintha mindenki lenne innen.

Persze sokan vannak, akik ilyen-olyan okok miatt kiesnek, de mindig tucatjával vannak, akik izgalmasak ilyen-olyan okok miatt :)

Fiatal csitri. Idősebb domináns nő. Meg még pár pasi.

Hogyan lehet minden vágyat egybe gyúrni?

Hogyan lehet mindent és mindenkit megkapni?

-Akarsz mindenkit?

-Nem. Ez a bajom. Csak egyvalakit.