Lány a sötétben

Ott állt. Egyedül a sötétben. Sírt, szipogott, teljesen meztelen. Ott volt és én csak kerülgettem. Egyedül van, egyedül keringek körülötte...

És ha majd egyszer, egyszer ebben a szép életben felfigyelnek rám, és adják az erőmet! Ha majd egyszer elhiszem képes vagyok arra, amire senki más nem, akkor majd hozzá bújok és megszeretgetem.

Ne sírjon! Senkiért, értem meg sohasem.

Nem kell sírnia. Itt vagyok vele.

Itt vagyok és végre élek. Élni akarok és fogok, de csak mellette. Hozzábújok és a fülébe suttogom: Szép vagy Kedvesem.