don't tell me

50+ évesen 30 év vállalkozói múlttal megtanultam, hogy hallgatni kifizetődő, általában.
Ha önérzetes véleményemnek hangot adtam, akkor munkát veszítettem, vagy bizonyos körök kirekesztettek.
Jelenleg odáig jutottam, hogy megengedhetem magamnak, hogy nem kell visszafognom a véleményem, nem érdekelnek a szankciók.
Vagy mégis?

A minap, valahol…. egy csoportban kitűnt egy értelmes vélemény nyilvánítás egy problémáról, amivel a többség szerintem nagy része egyetért…
Ennek kezelése cseppet sem meglepő módon lett megoldva, eltüntetni egyszerűbb volt…
Elmondok egy ehhez hasonlót.

Egyesületünk szabályait betartva ugyan, de azt kicsit másként értelmezve, a többség nemtetszését kivívta pár ember. Elnökünk, rokoni érintettsége miatt fokozottabban próbálta a gondot orvosolni.
Megoldásként elkezdte vizsgálni azt, hogy a problémából kik is azok, akik ügyet csináltak, és biztos, hogy ezt szabályosan tették-e.
Vizsgálódásuk nem volt eredménytelen, a hangadók közül sikerült két embert kizárni egy barátságos megmérettetésből, nevezési szabályok megsértésére hivatkozva, nálam meg találtak egy 2018-as le nem könyvelt tételt, amit azonnal pótolnom kellett, megtoldva egy írásbeli figyelmeztetéssel.
Mivel ezzel még nem volt megoldva a probléma, egy, lehetetlen időpontban, dec 30.-án rendkívüli taggyűlésen 16 ember jelenlétében, teljesen szabályosan hoztak egy módosító határozatot, mely lehetővé teszi az egyesületi tulajdonban lévő szociális épületek használatát, már megkérdőjelezhetetlen módon.

Egy közösség, egy egyesület hasonló gondolkodású emberek csoportja. Azért járunk oda, hogy jól érezzük magunkat. Hogy véleményünkkel, tetteinkkel jó irányba vigyük a csoportot.
Ahol megoszthatjuk gondolatainkat, ahol szólhatunk. Ahol vállaljuk magunkat, mint akár egy nudista strandon….