Gyengeség ?

6 óra könnyen elrepül, főként, ha mozgalmas. A városba az út fél óra, az ezeréves baráttal a megszokott keddi fallabda, meg utána a lazítás…mire észbe kapunk, este van.
A délelőtt történtek jutnak eszembe visszafelé, a folytatásán gondolkodom.
A lehetőség adva van…
A házba belépve teljes a sötétség. Még itt lent is érzem a délelőtti események illatát.
Ahogy megyek felfelé a lépcső nyikorgásán át hallom a nyöszörgést…nem ott találom, ahol hagytam...ezek szerint hanyag voltam. Szabadulni akart, átfordult, a fali kampóhoz rögzítő csat kinyílt, és valahogy eljutott az erkélyajtóig. Bánhatja, mert a feje alá tett párna messze került, feküdhetett a padlón.
Beindítóan szép… a délelőtti nyomok feldagadtak, vörösödő csíkokká váltak…. a bőre nyirkos, arca megviselt, sírdogált.
Kinyitom a háta mögött a kezeket, lábakat összefogó lakatot, a lazításra nyögdécsel.
Felteszem az ágyra, látszik, fáj minden mozdulat. Elkezdem átdörzsölgetni, leveszem róla a bilincseket. Szélesek, de így is erős nyomot hagytak.
Ahogy mellette ülök, az ölembe mászik, átöleli a nyakam, és elkezd sírni...csendesen…

És most jött az az érzés…..kezdődő vágyam is elnyomva azon kapom magam, hogy egyre jobban szorítom, húzom gombócként az ölembe, bújok a nyakába, a hajába…ami jótékonyan eltakar valamit, ami kicsordul a szememből….

Sose éreztem ilyent...megijedtem.
Én ezt nem engedhetem meg magamnak.
Én nem ezért vagyok itt...
Mi az oka, hogy megtörtént?
Pereg előttem minden…
Volt nemrég, hogy az utolsó ütések legyintéssé váltak, mert láttam a könnyeken, hogy a fájdalommal már át lett adva minden odaadás és érzelem…
Összezavarodtam.

Gyengülök?
Öregszem?
Vagy célba értem?

A történet a résztvevő jóváhagyásával került említésre.