Pincér, három rövidet!

I.
Filozófiai tanulmányaim során az első téma, ami komolyabban, belső indìttatásból foglalkoztatott, hogy hol érek véget én, és hol kezdődik a világ. A kérdés a látszat ellenére közel sem egyszerű. Egyrészről a telefonom, a számìtógépem emlékezik, helyettem, a kiterjesztett elmém részei. Másrészről Freud szerint az ész nem ùr a saját házában sem, a tudatalatti vakon dobálja az elmét, aminek csak hiányos információi lehetnek lelki folyamatairól.

A kérdés pedig nem kicsinység, mivel az, hogy hol kezdődsz te, és hol a természet, meghatározhatja, meddig terjed a szabad akaratod, és meddig van akaratod szerinti ráhatásod a világra. És vallom, amire jutottam, azok nem tények voltak, sokkal inkább az út során végigjárt lelki gyakorlatok.

II.
Amióta a misztikus világegyetem helyébe a tudományos elvekkel magyarázott világkép lépett, nagyban csökkent az emberiség szorongása. Korábban azon események, amelyektől az ember léte függött, látszólag érthetetlen kaotikussággal hol bekövetkeztek, hol nem. De a demisztifikációval eltűntek az istenek a világból, helyébe a talán ködösen megértett törvényszerűség lépett, amely azonos feltételek mellett, hissszük, mindig ugyanúgy megy végbe. A kitettségünk hihetetlen mértékben csökkent, az isteni voluntarizmusból kiszámìtható, és befolyásolható vátozók lettek, a papokból szakértők, a szentekből feltalálók.
Ennek hatására a világ is nagyban függetlenedett tőlünk. Már nem lehet imádkozni a statisztikához, nem lehet fekete kakast áldozni a tények kedvünk szerinti alakulásáért. A világ pedig nem negszüntette, csak jobban beágyazta a nem tudhatóból fakadó misztikát és szorongást.

III.
Az utolsó húzással ami én voltam, kìvül került. Nincs rá befolyásom.
Hiába, hogy a születés csodája helyébe már a megtermékenyìtés rutinszerű (még a kiverdében is ufószerű, halogénes kékre szìvta a nap a plakátról lenéző lány bőrét) eljárása lett, az esetlegességet nem tudják kiküszöbölni.
És itt állok én, a vén sztoikus, legszìvesebben kakast véreztetnék és dobolnék, de már elfeledtem, hogyan kell hamuból Napot rajzolni a homlokomra, és nem emlékszem a táltos lépésekre sem.
Nincs más lehetőségem. Hátralépés, eltávolodás. Legyen, mi lesz.
Mély levegő, és a szorongást kifújom egy lélekzettel.

https://m.youtube.com/watch?v=c5m_Ig-5jYg