2021. 04. 01. 16:03 | Appeared: 1068x
"Ha meglesz az öt, akkor ebből posztot írok!" Persze ez is önbecsapás volt, hiszen már a "Ha"-nál tudtam, hogy lesz, ami lesz, ebből posztot írok. Úgyis illik a selfmade legódom sorozatba. De azért az öt az mégiscsak jó lenne, pörög rá a tízes számrendszer csapdájába hullott/született elmém. Az úgy mutatós.
Merthogy mióta elhatároztam, hogy helyre rakom magam, megint beélesedett a párszor már hamvába holt "megyünk futni" project. Aztán ez azóta már pont elérte a "kurvára elegem van belőle" szintet, szóval valamit csinálni kellett, hogy motiváljam magam.
Letöltöttem egy ilyen futós appot, ami kirajzolja térképre, merre mentél, mennyit futottál, mennyi idő alatt... És igazából fogalmam sem volt, hogy az elmúlt két hétben mennyit "futkostam" (értsd az elején futottam, utána meg, az itt bevallottnál jóval nagyobb arányban a beleimet húzva vonszoltam magam) naponta.
Férfiember vagyok, az egyetlen ismert mértékegységem a távolságra a 30 centi, és valljuk be, az se túl pontos (mindig kisebbre becsülöm a dolgokat annál, mint amekkorák...).
És tegyük hozzá, magyar vagyok, tehát nálunk már-már hagyomány a numerikus esztétika, azaz az optimista statisztikának azon ága, hogy kényszeresen keressük azt a számot, ami még mutat is valahogy a valóság ellenében.
Szóval nálam ez a távolság. 5. Kilométerben. Már tudom, ennyit futok mostanában, és büszke vagyok rá.
Persze ha futás, akkor annak van sebessége. A sebesség meg ugye megtett út/eltelt idő. Na azt baszhatod. Azt el nem árulom. Mások is vannak itt, akik netán sportolnak, és az elmúlt egy évben, nem úgy, mint én... Epizálva:"négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel"*... Maradjunk annyiban, hogy jelenleg az avatárom egy etikátlan tartásban nevelt galapagosi óriásteknős, akinek ellőtték a bal hátsó lábát. De azért még így is baszom nagyot tud ám lépni egy kis ékszerteknőshöz képest, jó'van!?
Aztán a terv, hogy a futkosásból futás lesz, aztán ha a futás már jól megy, lehet növelni a távolságot. Mit mondjak, nem holnap fogom a Feszty-körképet Simon András stílusban hengerpalástra vetítve Google mapsra rittyenteni...
De a lényeg, hogy futkosok. És habár ti nem látjátok majd, de e mögé a poszt mögé rögzítem a távot is, meg az időt is, önmagamnak, viszonyítási alapként. Jó lesz majd visszanézni a fejlődést sokára, ha most tényleg sikerül nem abbahagyni menten a futást.
Mert baromira irigylem azokat, akiknek állítólag a sportolás boldogsághormont termel. Nekem legfeljebb a "HáHülyevagyol?!" és a "Jóvanazúgy" gondolatokért felelős hormonokat termeli a sport. És az még a Dalai Láma szerint sincs köszönőviszonyban a boldogsághormonnal.
És ezen az se segít, hogy az app felülinformál. Futás után megállok, mert ideje enni már, jé itt egy gyroszos. Akkor túrjuk be, némá, nem kiírja, mennyit fogytam? De. Kirírja. Úúúúdesok! Az mennyi??? Hány kalória is van egy gyroszban? Hát nem pont ennyi?! De, pont ennyi...
https://www.youtube.com/watch?v=FvRIoYzqhS0
*(Ezúton köszönet a teljesen logikus javaslatért egy fekete madárnak, aki nem hattyú:) https://verspatika.wordpress.com/2008/12/08/varro-daniel-reggel/
Comments (11)
Nyomasd! ;)
Erős Tùlsúllyal bìró férfi főhősünk befizeti magát egy nagyon drága, ám nagyon hatékony fogyasztó terápiára. Bevezetik egy folyosóra, aminél ott van három ajtó. Az elsőn: átlagos fogyás, a másodikon: jelentős fogyás, a harmadikon extrém fogyás, csak saját felelősségre. Gondolja főhősünk, kezdjük kis lépésekkel, benyit a átlagos fogyás ajtaján.
Mögötte egy hamvas szőke nő, légies ruházatban azt mondja:
- Ha elkapsz, megbaszhatsz.
Na több se kell emberünknek, de hat órányi intenzìv fogòcska után csak összejön a numera.
Némi pihenő után kìváncsi lesz a második lehetőségre is, benyit a második ajtón. A mögött egy atletikus vörös nő várja, ruházattal nem nehezìtve menekvését ìgy szól:
- Ha elkapsz, megbaszhatsz.
Túl egy fél nap intezìv futáson, meg még egy jó numerán, feledve a majdnem szìvrohamot, úgy dönt, ha kipiheni magát, csak bekukkant a harmadik ajtón.
Alighogy kinyitja, hófehér fogsoroát rávillantja egy nagy darab, izmos fekete csávó, akinek a makkja a térdét verdesi:
- Ha elkaplak, megbaszlak!
variálhatom így, variálhatom úgy, de nem
sőt, utálom
és unom (és nálam ezer dolog meghal ennél)
én meg pont arra gondoltam, hogy max. akkor lenne valamilyen, ha kergetnének
bár, ez nem az a típusú stressz, amit kedvelek
lehet, szervezni kellene ilyen vadászatokat? :)
vagy azt csak simán úgy hívják, hogy fogócska?
(és hej, de nem szerettem kisiskolásként)
https://telex.hu/tech/2021/04/02/dopaminbojt-szilicium-volgy-cameron-sepah-emberkiserlet
jókat mosolyogtam rajta. de van benne két nagyon elgondolkodtató mondat:
"Azonban könnyű átesni a ló túloldalára, amikor valaki a kontroll érzésétől válik függővé. Márpedig ha valaki hajlamos a függőségre, akkor könnyen talál új vesszőparipát, hogy a leküzdött vágyakozást pótolja."
Viszont most bogarat ültettél a fülembe, lehet utána nézek ezeknek újból, nagyon rég nem foglalkoztam a hormonokkal.
Te viszont domináns vagy. Neked adrenalin dukál meg dopamin. Az endorfin a szuboknak jár, hogy átszellemült arccal, mosolyogva és ömlő könnyekkel viseljék azt, amit endorfin nélkül nem tudnának. Szerintem hagyd meg nekik :)
Próbálkozz bungee jumpinggal ;)