Descartes tévedése

Blogs » Blog - Azurit » Descartes tévedése
2021. 03. 30. 16:20 | Appeared: 1264x
A múlt hét elhatározásai többé-kevésbé jó ütemmel inkarnálódtak tetté. Persze a világ olyan, hogy ha elhatározod, hogy kitörsz a rutinból, akkor a világ abban a pillanatban áll tótágast, ellehetetlenítve a változást. Ha elhatározod: mától futni fogsz, mert éljen az egészség, a fittség, és a szexuális tárgyiasítás; akkor abban a pillanatban kezd el havazni. Júniusban. Ha elhatározod: holnaptól kedvesebb leszel az emberekkel; a lemenő nap első fényében jelennek meg a zombihordák.

De, hogy némi ellenállást is fejtsek ki a világgal szemben, a terápiás írásra, és a közönség szemére támaszkodom, avagy másként: saját hiúságomra.

Szóval nem is sejti mennyire, de nagyon sokat segített a Tanúm, aki pár hete egyszer csak megkérdezte, hogy hová lettek a blogok. A depresszió közepén ez jókor adott egy kezdő impulzust. Amikor a világ mélysötétkék, és kisé magadra maradsz benne, néha, Attlia szavával élve, elég, ha van "ki szemmel, melegen jelez, csak ennyit: Vannak itt s te nem vagy idegen..."*

A depi sajátossága, hogy a világ elveszti mélyebb rétegeit. Felhígul. Sekélyessé válik. Beposványosodik. A lényegét vesztett világban pedig minden lényegtelen.
Persze a világ nem veszíti el lényegét. Arra képtelen. Aki nem ír, és nem tibeti, hogy buddhista legyen, talán azt hiszi, hogy vannak kiemelt pillanatai a létezésnek, ami lényeggel telítődik. De valójában nincsen fölösleges, jelentőség nélküli pillanat. Csak kurvára nehéz kibányászni. Persze néha van olyan, hogy az ember trappol a prérin, belerúg egy kőbe, basszusozva félredobná, aztán látja, hogy némá', arany. Ezek a rikta pillanatok. Meg van, amikor az ember nekigyűrkőzik, tonnaszám mozgatja el a hordalékot, mire végre megtalálja a telért. A lényegi létezésben élni marhára energiaigényes, ezért a legtöbben nem is tesszük.

Az élet lényeges mivoltjának meglátására számos út kínálja magát. Számomra az egyik, az írás. Úgy hiszem, az irodalom feladata éppen az, hogy a valóság mélyebb rétegeit feltárja, világossá tegye, kitisztázza. Amitől az olvasó, a nyájas, könnyebben megérti a világot, és benne önmagát. Ez által személyes kapcsolata lesz a betűk özönéhez, mert felfedezi a közösséget önmaga és az írás alanya közt. És ez a közösség éppen a valóság lényegi szintjeiben jön létre. Ha a kapcsolat nem jön létre a szöveg és az olvasó közt, azaz nem válik az ő történetévé, akkor a szöveg feleslegessé válik, ráunnak, eldobják.

Az írás egyik misztifikált hajtóereje az ihlet. Az ihlet módosult tudatállapot, amely a jelenségekben a lényegi dolgok kifürkészésére ösztönöz. Van egy kedvenc kortársam, akit épp azért csodálok, mert a legegyszerűbb pillanatokban, egy lefövő kávéban, egy nyakába borult süteményben, egy elmenő villamosban képes meglátni a lényeget, és ezt a maga keserédes látásmódjában tálalja is.

Tehát, azt hiszem, a lényeg minden pillanatban észrevehető, még ha a látásom kissé meg is romlik vénségemre. Nincs mese: írni kell. Muszáj. Hetente legalább egyszer. El kell végezni a virgiliát, az alámerülést és felbukkanást. Nem elég sírni azon, hogy nincs újjászületés. Egyenlőre a minőség, a nyilvánosság, a közösségvállalás, minden más mellékes.

Descartes egyik nagy tételmondata volt: "Gondolkodom, tehát vagyok"**. Ezzel már egyetemen se tudtam megbékélni. Azt hiszem abból, hogy "gondolokodom" még nem következik feltétlen, hogy "én vagyok", pusztán annyi állítható bizonyossággal: tehát van gondolat. Kibabrál velünk az a kibaszott nyelvtan, azt hisszük, hogy az E/1 létezéssel jogosít fel. De tudok írni egy novellát, amiben a főszereplő gondolkodik, azaz a belső élménye van arról, hogy ő gondolkodik. Ettől nem nyer magasabb realitást, és csak a gondolat van, meg valahol egy bizonytalan valaki, aki őt elgondolja.

De a gondolat visszahat a gondolkodóra, akár Escher önmagát rajzoló keze. A novellában szereplő alaknak például a novella szintjén maga a gondolkodás adja meg a létezését. Arra számítok, ha tudatosan nekiállok a lényeget keresni, az visszahat rám. A világ sem tűnik egy idő után lényegtelennek. Descartes ötletének alternatívája: "Gondolkodom, tehát leszek."

https://www.youtube.com/watch?v=JIhqhWglhqU

*Szabályzathoz híven: József Attila, A bűn.
** René Descartes: A filozófia alapelvei.

Comments (3)


#394696 | 2021. 03. 31. 06:43
Köszönöm! :)
#394695 | 2021. 03. 31. 01:19
Fhúh... Ezt még lehet elolvasom párszor, főleg a végét. Emészteni való, jó értelemben. Más szóval megvalósult a közösség :)
Deleted user
#394693 | 2021. 03. 30. 22:00
az első *-hoz:

"Innentől kezdve kérlek benneteket, hogy ha idéztek bárkitől bárhonnan, (természetesen az idézőjel és forrás megjelöléssel, mert gyakori ennek hiánya az utóbbi időben) véleményezzétek pár szóban, írjatok hozzá saját gondolatot."
Lana blogja

nem tudom, melyikőtök találta ki, hogy en bloc nem lehet linkkel idézni...
lehet, de kell hozzá saját gondolatot írni. a Te blogod ennek maximálisan megfelel.

/pedig Te tudsz értően olvasni/






 
aaaaaaaaaaaa