Egy statisztika marójára - Napikult

Blogs » Blog - Azurit » Egy statisztika marójára - Napikult
2020. 12. 11. 17:28 | Appeared: 932x
...

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.
Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!

Nincs is szavam.
Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

3
Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.

Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.

És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

- Pilinszky János, Apokrif, részlet.-

https://www.youtube.com/watch?v=ujyyZ8vydF8

Comments (5)


#388107 | 2020. 12. 11. 23:13
😪
#388060 | 2020. 12. 11. 17:59
Legalább még nem csak üres árok. Ölelés.
Deleted user
#388058 | 2020. 12. 11. 17:58
Most... szóval na... az a sós izé, ami szorítja a szemeim...
#388051 | 2020. 12. 11. 17:39
Nem, az pont a Ne félj volt. :)

Minden pozitivtásod ellenére - amiért külön le a kalappal - mégis ez jutott eszembe a blogod olvasva. :(
#388049 | 2020. 12. 11. 17:36
Ezt a versrészletet tette közzé, amikor újrakezdtétek a levelezést? :)






 
aaaaaaaaaaaa