Még mindig minek nevezzelek

Blogs » Blog - Azurit » Még mindig minek nevezzelek
2020. 11. 07. 09:00 | Appeared: 1008x
Amilyen simán meg tudtunk egyezni az "Azúrné Cica Maci" formátumban, olyan nagy harcot vívtunk a gyerek keresztneveit illetően.
Olyan típusú ember vagyok, akinek elég tágak a határai, kevés dologhoz ragaszkodom, amihez viszont igen, ahhoz eléggé.

És hát a gyereknek mindig a legjobban akarja az ember. Ez az evolúciós "csak az utódnak jobb legyen" nyomás egyébként vicces dolgokat eredményez. Hiába mondod egy férfinak, hogy átlövöd a szívét, kihúzott mellkassal és fegyvernek látszó tárggyal fog feléd indulni, hogy "idelőjjé' gyökér, mer ha odaérek meghalsz!". De vedd célba a családi ékszert, egyből könnyes szemmel omlik össze, és bármit teljesít, csak "légyszi inkább szíven lőjj"! Tiszta evolúció.

Nohát, tudni kell még, hogy a nevemben elburjánzottak a keresztnevek. Egyrészt azért, mert a vezetéknevem is keresztnévnek álcázza magát, másrészt azért, mert két keresztnevem van. Na most, egy átlag, normális ember az első keresztnevét használja. A második fölösleges koloncként idegesíti minden olyan helyzetben, amikor a hivatalos papírra ki kell írni a teljes nevet. Én viszont a "középső" keresztnevemet mindig is ösztönösen gyűlöltem és elutasítottam. De annyira, hogy a családi legendárium szerint, amikor még nem tudtam beszélni, a fő keresztnevemre vagy nem reagáltam, vagy csak röhögtem rajta, míg a másodikra már simán hallgattam. De 'Desanyám próbálkozott tovább, hiszen azt a nevet apám adta, háta. Valahol bukott el ez a kereszt(nev)es háború, amikor már tudtam beszélni. A fegyverletételt megelőző ütközet 'Desanyám és köztem:

- Na, ki a Cu3(CO3)2(OH)2?
- Hát az Azúj!
- És ki az Azúr?
- Hát én.

Kamaszkoromig vagy a világból ki lehetett kergetni, vagy ölre mentem, ha valaki az első vezetéknevemen hívott. Olyan 14-15 éves lehettem, mire eljutottam a Nirvana lépcsőin arra a fokozatra, hogy gőgös megvetéssel elviselem, ha valaki azon a néven illet, de már nem vágtam pofán érte a másikat.

Tudom, ez ezerből, ha egy eset, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy 2 keresztneve legyen, mert mi van, ha az Utód olyan szinten zsigerből gyűlöli a nevét, mint én. De Cicamaci (ismertnek vett szülői nyomás alapján) meg ugye szerette volna, ha az ő vezetéknevét is örökölte volna a gyerek.

- Semmi gond, örökölje.
- De úgy meg nagyon hosszú lesz a neve.
- Semmi gond, akkor túl hosszú lesz.
- De nem, abba nem egyezek bele, mert szegény gyerek, letörik a keze, amíg leírja, és utálni fogja a hosszú nevét.
- Akkor kapja csak a tiédet. (Valahogy ez a név továbbvitele engem nem izgat. A nevelésem viszi tovább, az sokkal inkább én vagyok, mint a családnév. És a családi nevem nem nemesi származású, sem más híres emberek a nem csüngenek a családfámon, hogy megőrözni érdemes legyen.)
- De az nem jó, úgy meg olyan, mintha nem lenne apja...
- Akkor marad a hosszú név. Úgyis ritkán kell kiírnia a teljes nevét.
- De miért nem vagy kompromisszum kész?
- A családi nevét Te választod. A keresztnevét te választottad, én csak leokéztam. (Ez valahogy úgy van, hogy a nők nagyjából a 7. szülinapjukra eldöntik még az ükunokáik nevét is, Azúr meg akkor kezdene el gondolkodni ilyesmin, ha már tudja az Utód nemét.) Egy dologhoz ragaszkodom, a két keresztnévhez. Ennél több kompromisszum itt most nincs.
- Akkor nem szülök gyereket.
- Akkor szül más gyereket. A macskád meg majd úgy hívod néni korodban, ahogy akarod.
- Akkor...

Na, ezt az beszélgetést úgy heteken át képzeljétek el, oly' módon, hogy néha már-már az érveket az egymás felé nagy sebességgel repülő bögrék és tányérok szünetébe szúrtunk be a lakás két szegletébe telepített erődítményeink mögül. (Oké, ebbe most lehet, hogy keveredett egy kis epikus túlzás. Nem építettünk erődöt, mert abban úgy mi lenne az izgi? Sokkal ritkábban lehetne örülni a találatnak.)

Aztán a tegnap írt vezetékneves kérdéskör tette helyre ezt a kérdést is. Szóval már mindenki boldog. Illetve...
- Miért katolikus, miért nem református esküvő? (Azúr Vs. Desanyja)
- Hány gyerek legyen? (0-1-2-3, Endometriózis Vs Cicamaci Vs Azúr Vs Csok.)
- Miért kell a né? (Macianyu Vs Azúr)
- Legyen-e vadhús a menüben? (Azúr Vs Pénztárca és Józan Belátás)
- Kell-e egyáltalán ilyen nagy esküvő? (Azúr Vs Covid-19)

Nem is értem, miért nem divat manapság megházasodni.

Comments (14)


#384978 | 2020. 11. 07. 15:03
Ez jò ötlet, köszönjük!
Mercurius Deleted user
#384977 | 2020. 11. 07. 14:44
hú, hogy mekkora botrányt csináltam volna, ha ez velem esik meg. a katolikus házasságkötés egy szentség, amit a papnak ki kell szolgáltatni. egy feltétele van: hogy meg legyenek keresztelve a felek.
#384976 | 2020. 11. 07. 14:29
Hát, az sajnos előfordul ilyenkor. :(

Egy régebben közeli ismerősöm járt úgy a házasság előtt, hogy vallásos lévén mindenképpen akart templomi esküvőt. El is ment a párjával a katolikus paphoz, akit ismert. Viszont a leendő felesége már gyermeket várt, ami nem tetszett a papnak, ezért jelezte, hogy ő nem adja őket össze. Nosza, akkor az ismerősöm elment ahhoz a lelkészhez, akinél a felesége konfirmált, és ott már nem támasztottak semmilyen akadályt. Így református esküvője lett, pedig erősen katolikus gondolkodású volt.
Deleted user
#384973 | 2020. 11. 07. 13:32
Azúr: azért majd szülés előtt írjátok fel a neveket egy papírra. és adjátok oda egy ott lévő megbizható eü. dolgozónak.

terhességem elejétől teljesen biztos volt benne mindenki (akkor még nem volt olyan pontos UH, h megnézhették volna), hogy kislány lesz. a név is megvolt teljes egyetértésben.

ahogy megszületett a baba, kérdezték, h mi lesz a neve. én egy csöppet fáradt voltam és teljesen kiment a fejemből a név. automatikusan a saját keresztnevem mondtam. azóta is szid a gyerek, h miért voltam feledékeny :DDDDD
#384969 | 2020. 11. 07. 12:46
ez mondjuk pont olyan, amivel szembemennék
és max. menet közben változtatnék/árnyalnék

szerintem szebb-jobb lenne a világ, és több boldogabb párkapcsolat, ha a lányok "megtanulnák", hogy lányok (majd nők), a fiúk meg hogy fiúk (majd férfiak)
#384968 | 2020. 11. 07. 12:44
jaja
ez így megy
káromkodás helyett az ember a teljes nevén szólítja édes magzatát, ha a helyzet úgy hozza :)
#384963 | 2020. 11. 07. 12:02
Egyébkébt is, sanszos, hogy egész életében vagy Gyöngyömnek, vagy Tigriszkunak, vagy akárhohy fogom hìvni. Max ha épp rosszalkodik, akkor felolvasom az anyakönyvi kivonatáról az összes nevét... :D
#384962 | 2020. 11. 07. 11:57
Gendersemleges neve lesz az Utódnak. Manapság már mindenre is készülni kell . :D
De az igen, az enyém lesz az első :)
#384957 | 2020. 11. 07. 10:52
az én kislánykori névválasztásaim ott buktak meg, hogy gyermekeim apjának nevéhez baromira nem passzoltak, ill. kiejthetetlenné váltak

írtad, a te vezetékneved keresztnév
akkor, nyilván a tiéd lesz az összetett vezetéknév első fele
különben lehetnek érdekes jelenetek
nekem töredékmásodpercnyi fennakadást még mindig okoz, ha pl. egy Tóth-Péter Laura mutatkozik be (emésztenem kell, no, wtf?, pláne, ha nem élőben történik) :)
Deleted user
#384956 | 2020. 11. 07. 10:14
Kell az áldás? Ha nem jó a ref v a kat, akkor sima polgári és ennyi? V esetleg vmi buddhista? Mikor kiderült, h csoda történt, én akkor kezdtem csak gondolkodni neveken. De a szülőszobán fiú és lány nevet is kellett diktálnom. A vezetéknév adott volt, nem sikerült nyilatkozni, mert mindig volt vmi. Úgyhogy vezetéknév enyém, fiúnak két neve lett volna mert nem tudtam választani, lánynevet sikerült egyre redukálni. Mikor kibújt kiderült mizu, így egy keresztnévvel éli az életét. Bár feldobtam mikor már kivoltam a névmizériától h ja fiú ha lány lesz Sanyi
#384955 | 2020. 11. 07. 09:47
Tudtan én! :)
#384954 | 2020. 11. 07. 09:46
Eredti elképzelés szerint egyébként refes lett volna az esküvő, de a helyi erő olyan szinten volt unszimpatikus, hogy örülhet 'Desanyám, hogy nem Allah bocsájt áldást a nászra. Messzebbről meg nem akarunk lelkészt "hozatni".
#384953 | 2020. 11. 07. 09:40
Ha vitát okoz a katolikus vs. református esküvő, akkor egy ökomenikussal meg tudjátok oldani, ahol jelen van a pap meg a lelkész is. Persze csak ha van kedvetek pepecselni még ezzel is. (Voltam pár ilyen esküvőn).
#384951 | 2020. 11. 07. 09:18
igen, szerintem még bőven óvodás voltam, mikor tudtam az összes eljövendő gyerekem nevét
mind a 12-t
aztán 12 fiút és 12 lányt
aztán féltucat környékén fixálódott
már konkrét partnerral
(kell fiú is és lány is, de fiúból azért legyen több, de a lány se legyen egyedül lány)

és volt, amikor a mentősöket kértem, segítsenek, találjunk ki fiúnevet (a lány tutitra megvolt)
és volt, amikor újabb meg újabb haladékot kértünk a neves nővérkétől (vagy nem tudom, hogy hívják, aki ezzel foglalkozik), a munkaideje végéig kihúztuk, mire végre megszültük a nevet (is)
pedig tudtuk a nemét, készültünk rá, a kórházba név biztos tudatával indultunk, sőt, demokratikusan megszavaztuk mi, szülők és nagytesók (tudatos állampolgári nevelés, vécé volt a szavazófülke, kibélelt vécépapírtartó a szavazóurna stb.), mi lesz a neve, de éreztük, nem lesz jó, és senki sem óvta meg, mert egyetértett a módosítással

szóval, tök jó tervezgetni
aztán meg... :)






 
aaaaaaaaaaaa