Az idő relatív II.
Blogs »
Blog - Azurit »
Az idő relatív II.
Entries filtered by time
2024. 11. (5)
2024. 10. (4)
2024. 09. (9)
2024. 08. (3)
2024. 07. (1)
2024. 06. (2)
2024. 05. (5)
2024. 04. (6)
2024. 03. (4)
2024. 02. (7)
2024. 01. (13)
2023. 12. (34)
2023. 11. (37)
2023. 10. (45)
2023. 09. (34)
2023. 08. (12)
2023. 07. (18)
2023. 06. (10)
2023. 05. (12)
2023. 04. (2)
2023. 03. (7)
2023. 02. (5)
2023. 01. (7)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (3)
2022. 09. (5)
2022. 08. (3)
2022. 07. (4)
2022. 06. (5)
2022. 05. (3)
2022. 04. (15)
2022. 03. (13)
2022. 02. (8)
2022. 01. (7)
2021. 12. (7)
2021. 11. (8)
2021. 10. (6)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (5)
2021. 06. (2)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (5)
2021. 02. (4)
2021. 01. (10)
2020. 12. (11)
2020. 11. (12)
2020. 10. (5)
2020. 09. (7)
2020. 08. (14)
2020. 07. (11)
2020. 06. (9)
2020. 05. (16)
2020. 04. (17)
2020. 03. (11)
2020. 02. (16)
2020. 01. (8)
2019. 12. (10)
2019. 11. (8)
2019. 10. (2)
2019. 09. (1)
2019. 08. (2)
2019. 07. (4)
2019. 06. (4)
2019. 05. (12)
2019. 04. (11)
2019. 03. (12)
2019. 02. (2)
2018. 12. (3)
2018. 11. (3)
2018. 10. (10)
2018. 09. (11)
2018. 08. (7)
2018. 07. (4)
2018. 06. (11)
2018. 05. (5)
2018. 04. (8)
2018. 03. (17)
2018. 02. (13)
2018. 01. (15)
2017. 12. (14)
2017. 11. (30)
2017. 10. (42)
2017. 09. (20)
2017. 08. (4)
2024. 10. (4)
2024. 09. (9)
2024. 08. (3)
2024. 07. (1)
2024. 06. (2)
2024. 05. (5)
2024. 04. (6)
2024. 03. (4)
2024. 02. (7)
2024. 01. (13)
2023. 12. (34)
2023. 11. (37)
2023. 10. (45)
2023. 09. (34)
2023. 08. (12)
2023. 07. (18)
2023. 06. (10)
2023. 05. (12)
2023. 04. (2)
2023. 03. (7)
2023. 02. (5)
2023. 01. (7)
2022. 12. (3)
2022. 11. (3)
2022. 10. (3)
2022. 09. (5)
2022. 08. (3)
2022. 07. (4)
2022. 06. (5)
2022. 05. (3)
2022. 04. (15)
2022. 03. (13)
2022. 02. (8)
2022. 01. (7)
2021. 12. (7)
2021. 11. (8)
2021. 10. (6)
2021. 09. (4)
2021. 08. (3)
2021. 07. (5)
2021. 06. (2)
2021. 05. (3)
2021. 04. (10)
2021. 03. (5)
2021. 02. (4)
2021. 01. (10)
2020. 12. (11)
2020. 11. (12)
2020. 10. (5)
2020. 09. (7)
2020. 08. (14)
2020. 07. (11)
2020. 06. (9)
2020. 05. (16)
2020. 04. (17)
2020. 03. (11)
2020. 02. (16)
2020. 01. (8)
2019. 12. (10)
2019. 11. (8)
2019. 10. (2)
2019. 09. (1)
2019. 08. (2)
2019. 07. (4)
2019. 06. (4)
2019. 05. (12)
2019. 04. (11)
2019. 03. (12)
2019. 02. (2)
2018. 12. (3)
2018. 11. (3)
2018. 10. (10)
2018. 09. (11)
2018. 08. (7)
2018. 07. (4)
2018. 06. (11)
2018. 05. (5)
2018. 04. (8)
2018. 03. (17)
2018. 02. (13)
2018. 01. (15)
2017. 12. (14)
2017. 11. (30)
2017. 10. (42)
2017. 09. (20)
2017. 08. (4)
Közeleg az esküvő. Ez persze ez felvet járulékos gondolatokat is.
Például sokszor filózok azon, hogy az életem jó 10 éves késésben van. Az iskolában még egyszerűbb kortársakhoz viszonyítani magad, és fejben helyén tartanod az életkorod. Aztán középiskola után elkezdődik elmosódni a merev időhatár, a gondközösségek egyre szélesebb korosztályokat fognak össze, mégis, ezek az életesemények azért adnak némi támpontot ahhoz, hogy hol tart az ember az egyívásúakhoz képest. Stabil munka, első lakás, feleség, gyerek, ha, akkor második lakás, ilyesmik... És úgy látom, jó 10 évvel vagyok lemaradva magamhoz (és a kortársakhoz) képest, ami sokszor kissé kellemetlen érzéssel tölt el.
Viszont ahogy szembejön néha a baráti pletyka, néha adatlapokat böngészve, vagy épp a Faceről... Van aki ez alatt a 10 év alatt összehozott 1-2 gyereket, és egy válást.
Persze, sem a bdsm szerepvilága, sem az eltelt 10 év, és önmagában semmi nem garancia arra, hogy ezzel a csúszással sikerül majd bármit is lespórolni, de összességében talán mégis. És ha sikerül, akkor nem is baj annyira ez a 10 év... Nem tudom, kérdezzétek meg 15 év múlva...
https://www.youtube.com/watch?v=pntLWnqJANI&ab_channel=Kov%C3%A1csS%C3%A1ndor
Például sokszor filózok azon, hogy az életem jó 10 éves késésben van. Az iskolában még egyszerűbb kortársakhoz viszonyítani magad, és fejben helyén tartanod az életkorod. Aztán középiskola után elkezdődik elmosódni a merev időhatár, a gondközösségek egyre szélesebb korosztályokat fognak össze, mégis, ezek az életesemények azért adnak némi támpontot ahhoz, hogy hol tart az ember az egyívásúakhoz képest. Stabil munka, első lakás, feleség, gyerek, ha, akkor második lakás, ilyesmik... És úgy látom, jó 10 évvel vagyok lemaradva magamhoz (és a kortársakhoz) képest, ami sokszor kissé kellemetlen érzéssel tölt el.
Viszont ahogy szembejön néha a baráti pletyka, néha adatlapokat böngészve, vagy épp a Faceről... Van aki ez alatt a 10 év alatt összehozott 1-2 gyereket, és egy válást.
Persze, sem a bdsm szerepvilága, sem az eltelt 10 év, és önmagában semmi nem garancia arra, hogy ezzel a csúszással sikerül majd bármit is lespórolni, de összességében talán mégis. És ha sikerül, akkor nem is baj annyira ez a 10 év... Nem tudom, kérdezzétek meg 15 év múlva...
https://www.youtube.com/watch?v=pntLWnqJANI&ab_channel=Kov%C3%A1csS%C3%A1ndor
Comments (18)
pont ezt a szemléletet örülnék, ha valahogy el tudnánk engedni
hogy nem elbukás, ha 10 évig tart egy kapcsolat, és utána elválnak (és itt most az elválás nem a bírósági hercehurcát jelenti, hanem egymás elengedését, szép búcsút, lezárást)
sokkal inkább elbukás (szerintem), ha 43 év jellemzően gyötrelem az az élet pl.
egy másik kapcsolat meg (az lenne jó), nem valamiben segít, hanem az egy másik kapcsolat
más élethelyzetben, más életkorban, más feladatokkal stb.
nem verseny
adott helyzetben az kellett, az volt a jó
most meg más
ezt borzasztó nehéz akár egy kapcsolat elején, akár közben, sőt, haldoklófélben lévő kapcsolatban is elfogadni
mert másra vagyunk szocializálva, belénkégett, hogy "örökre" kellene
és persze, nem tilos az örökre :)
és minél nagyobb a bukás, annál nagyobbat. vagy minél több a bukás, akkor meg halmozódnak a nyomok. azok a nyomok befolyásolhatják a jövőnket, a későbbi döntéseinket.
az igéretről meg annyit, hogy polgári házasságban nincs igéret. ott csak annyit kérdeznek, hogy akarod-e, akarod-e. igéret, fogadalom csak az egyházi házasságnál van.
De lehet, ott a kiskutya elásva, hogy a kimondott igennel lényegében nem azt ígérjük, hogy "végigkínlódom melletted az életet", (bár a szöveg néhol erre hajaz), hanem a lényegi ígéret valahol az, hogy "igyekezlek minden körülmények közt szeretni, és boldoggá tenni téged." És persze, érthető, hogy ez egy olyan ígéret, ami kutyanehezen tartható, már-már felelőtlen ígéret, de... De ha ebben elbukunk... Segít egy másik 10 év?
10 együtt töltött bomba év (sokat adó, ragyogtató, szárnyaltató, fejlődni engedő, boldog stb.) legyen már értékesebb, mint 50 végigkínlódott
mikor nagyanyáink korára hivatkoznak, hogy bezzeg ők... akkor én nem tudok teljes szívvel lelkesedni
mert miközben nagyon azt tartom, hogy a fogyasztói társadalom szemlélete (dobd el, ha régi/megkopott/nem divatos/kicsit elromlott) az emberi kapcsolatok területére is begyűrűzött, és ez nem jó, de ugyanakkor, ha társadalmi kényszerek, elvárások vagy anyagi lehetetlenségek tartanak össze két embert, abból sok jó nem lehet, és számomra nem is tiszteletre méltó (max. az, hogy ahhoz képest nem csinálják ki annyira egymást)
Lehet, pár év. és úgy összekuszálódnak körülötted a szálak (körülötted, nem benned :), hogy nem lesz ilyen lemaradás érzésed, mert követhetetlen lesz, ki holt tart, ki kezd, ki fejez épp be, és kivel mi is van éppen.
Én egyre inkább annak az irányzatnak vagyok a híve, amelyik azt vallja, nem életre, hanem életfeladatra, életszakaszra választunk párt. Akkor meg...
(nem)kicsit morbidan meg: jó idősebb korban egymásra találni, mert mire kiábrándulnának egymásból, az egyik már jól meg is hal (bocsánat, sajna ilyen is a humorom)
Az első, hogy Mansont az 50.szülinapja alkalmából megkérdezte egy újságíró, hogy nem gondolt e még rá, hogy a korának megfelelően kellene viselkednie? Erre azt válaszolta, hogy nem tudja, hogy az milyen, még soha nem volt korábban 50 éves.
A másik, amit egy barátnőm mondott, aki 40 éves és szingli, de nem elvált. Azt mondta, hogy ő úgy éli ezt meg, hogy az első osztásból kimaradt, semmi baj, majd a másodikból jut neki is. Jól és rosszul is választhat bármelyik körben, ez csak később derül majd ki.
Igaza volt. És az első körben benne voltam, 8 évig tartott, majd elváltam egy kisfiúval a karomon. Talán a második osztás szerencsésebb lesz, nem tudom, még nem jött el az ideje.
És csakugyan. 39 éves vagyok, de minimum tízzel fiatalabbnak érzem magam.
Ezt én persze egyáltalán nem "késésnek" fogom föl (nincs honnan elkésni). Inkább a szabadságot érzem, vagyis azt, hogy nem mentem bele tőlem idegen kötésekbe, megmaradtam függetlennek, és úgy érzem, hogy ezt nagyon jól és bölcsen tettem.
De ez is tipikusan olyan dolog, amit mindenkinek magával kell megbeszélnie, elrendeznie.