2020. 08. 13. 07:55 | Appeared: 1113x
Tudom jól, hogy sokan utálják a nyílt végű kérdéseket. Én első levélben mégis szeretem használni például a "mesélj, mit érdemes tudni rólad"-ot.
Gondolom, a megfigyelési effektus létével nem lepek meg senkit; a megfigyelő befolyásolja a megfigyeltet.
Ezt a problémát némiképp csökkenti az önfeltárulkozás. Ha megkérdezek valakit, hogy meséljen magáról, egy rövid bepillantást nyerek abba, hogy mi az, amit ő fontosnak tart önmagáról, hogyan definiálja önmagát, tud-e egyáltalán válaszolni erre, (igen, van aki nem tud. Összezavarodik a kérdéstől. Irányított kérdésekre viszont szép, kerek választ tud adni)...
És ez örökre elveszik, amint irányítottan próbálsz valakihez közelíteni. Akkor olyannak tűnik fel, amilyennek látni akarod. Persze, apróság ez, én mégis szeretem.
Comments (8)
"álom álom, édes álom.."
hogy rágyere, nem számít a (fizikai) távolság
:)
(néha a férfiaknak kell némi gondolkodási idő
mi, nők, valahogy sokszor hamarabb "érezzük" a dolgokat
sokszor nem szeretem a ffi-nő általánosításokat, de van, amiben meg létezőnek vélem)
hanem, a "mnellébeszélős"
azaz kezdj el beszélgetni gyakorlatilag bármiről, spontén hülyeségről, aktualitásról, mindegy, csak ne legyen "direkt"
az emberlánya itt hamar be tud sokallni mind a nyílt végű kérdésektől, mind a célratörőektől
és a kérdező (sajnos) kétféle választ kap legtöbbször
- a már sablon megírtat (tök unalmas ugyanazt x-szer megfogalmazgatni, megkeresi az ember a régit, vagy direkt ír egy kapcsolatkezdetit)
- nem neki válaszolnak, hanem mintegy "összegyülemlenek" a korábbi párbeszédek, tolja az ember maga előtt a korábbiakat, a korbbiak jó-rossz tapasztalatai csapódnak le
de abban egyetértek, mi mindent le lehet szűrni a válaszokból/nemválaszokból