D/s szex nélkül.

Blogs » Blog - Azurit » D/s szex nélkül.
2020. 07. 07. 14:19 | Appeared: 1164x
Vasárnap véletlen összehoztunk egy olyan alkalmat Cicamacival, ami benne van a top 3 BDSM élményemben vele. Pedig semmi szex nem volt köztünk.
Történt, hogy elvittem túrázni, egy olyan túrára, aminek csak a felét jártam be korábban. Így túra közben elbizonytalanodtam az útban, Cicamaci is kissé unta már a gyaloglást. Szóval megegyeztünk, hogy levágjuk ott az utat, ahol múltkor én. Ott a Google szerint onnan csak három perc a kilátó.
Távra légvonalban kábé annyi is, épp csak 70+°-os lejtővel. És bár lehet, hogy őseim paráználkodtak egy veszett Cernunnos bulin, így keveredett a génjeimbe némi hegyikecske, de ugyanez Cicamaciról nem mondható el. Így néhány tíz méter megtétele után jött is a pánikja és a halálfélelme.
De ez a meredekség már bőven az a kategória, ami felfelé könnyebb, mint lefelé. És ha felfelé fél, akkor lefelé már csak zuhanni tudna. Ez a helyzet kihozta mindkettőnkből azt azt Én-t, amit D/s-ben annyira szeretek, és eltérő játékstílusunk miatt nehezen tudok megélni.
Például ott már nem szemtelenkedett, nem húzódozott, hanem egy pillanat alatt engedelmes jókislánnyá reszkette magát. Pontosan nézte, hova mehet. Átadta teljesen az irányítást. "Oda tudsz lépni, ott kapaszkodsz. Ha biztosan állsz, nem mozdulsz, amíg nem szólok." Én meg helyezkedtem, körülmásztam. Ha kellett, a kezét húztam, ha kellett a popeszt toltam, ha kellett, csak a lába mögé léptem, hogy támaszt találjon. Minden lépésnél feszült figyelem egymásra….
És mindketten túlszárnyaltuk magunkat.
Ő háromszor sírta el magát, hogy itt fog meghalni. Én háromszor nyugtattam meg, és kapott új erőre/indulatra. Néha olyan helyeken támasztottam be én is, ahol egyedül nem tudtam volna megállni sem. Ha nem kellett volna vigyáznom rá, tuti úgy visszazuhanok én is. De felértünk a hegytetőre.
Faszság volt, nem vágnék ott neki még egyszer vele. Szerintem ő sem jönne velem. (Persze, ha muszáj lenne, legközelebb is felvinném ott…). De a túra többi részét élvezte ő is.
És bár a hegyet és a halálfélelmet mellőzném, sikerült azt megélnem vele, ami szerintem a D/s-ben a legszebb és a lényege. Mára egy kis ajándék is várja ezért a túráért, hogy emlékezzen rá. Képet később posztolok, nehogy pixin kilesse, míg haza nem ér, akkor oda lenne a meglepi. :)

https://www.youtube.com/watch?v=1BQHqE-8xss

Comments (16)


Azurit Deleted user
#371765 | 2020. 07. 07. 21:56
Háttttőőő.. Izéé.. Nem volt őszinte a mosolyom 😀
Augusztusban lesz 22 éve. Nem most volt 😀
#371764 | 2020. 07. 07. 21:36
De imádnám! :D
#371763 | 2020. 07. 07. 21:35
én azt gondolom, fontos alapeleme és kovásza a D/s kapcsolatoknak az olyan helyzetek megélése, keresése, ahol a D a "jobb", magabiztosabb
(ill. én alapvetően azt gondolom, a ffi-nő kapcsolatoknak, csak igyekeztem pixie-korrektül fogalmazni)

kell látnunk, megtapasztalnunk a másikat olyan közegben, ahol kiváló
(javaslom Esther Perel előadásait a témában)
Deleted user
#371759 | 2020. 07. 07. 20:38
Feltettem a kőfalat én is 😀😀
Azurit Deleted user
#371758 | 2020. 07. 07. 20:34
Pánik, az a korcsolya.. Szabályosan hisztérikusan. 😀
Deleted user
#371757 | 2020. 07. 07. 20:22
Hát, izgalmas élményetek lehetett :). Képek jók nagyon :)
#371756 | 2020. 07. 07. 19:42
És tettem fel pár képet. :D
#371755 | 2020. 07. 07. 19:41
Bizony, és ha bepánikol az ember, na az a rohadt veszélyes. Csomó dologgal van így, hogy ha határozottan csinálod, akkor simán megy minden, de ha pánikolsz, vagy tétovázol, akkor ott a baj. Nekem pl. a barlangászásnál volt egy ilyenem, hogy elég volt egy pillanatra megállnom fél lábom, hogy hová tegyem le a másik lábam, már zuhantam vissza vagy három métert (persze, ott volt az oktató lent, aki tompítottam az esésem), míg ha lendületből tovább dőlök, semmi baj nem történik.
Ennél a hegymenetnél is, ha idegeskedsz, nem lépsz el akkor, amikor kellene, már csúszol lefelé. Lefelé meg még nehezebb megállítani magad csúszás közben. Vagy leugrálsz magabiztosan a hegyről, nem törődve a kis csúszásokkal, vagy fejjel előre zuhansz le, ami már nem poén.
#371753 | 2020. 07. 07. 19:36
nekem is volt hasonló.
vagy 30 éve horvát tengerparton.
haverommal és egy ismerős 6 éves gyerekével felmásztunk egy sziklára. pár perc alatt felértünk, nem volt gond.
de lefelé!
a gyerek bepánikolt, remegett, bőgött.
Azurit Deleted user
#371749 | 2020. 07. 07. 17:40
A "mosthalokmeg" csak búvárkodásnál opció 😂😂😂😂
Mert foschok a szikláktól
Azurit Deleted user
#371748 | 2020. 07. 07. 17:39
Csak arra gondoltam, hogy tuti tudja, hogy mit mond, és mit csinál.
Nem gondoltam arra, hogy nem bízhatok benne.
Ugyan ez, mikor felülök mögé a motorra, vagy amikor újra biciklire ültetett, vagy mikor sílécet adott a lábamra.
Pedig ő nem "dóm" 😊
Csak egy fétisiszta 😀😀😀
#371747 | 2020. 07. 07. 17:19
És te tudtál arra figyelni akkor, vagy akár utólag, hogy milyen jó is, hogy van Herceg? Vagy csak arra, hogy "Most halok meg"?
Deleted user
#371746 | 2020. 07. 07. 17:11
Ilyenem nekem is volt. Badacsonyban, a "Kőtengeren", a Herceggel.
Csak ott full függőleges volt a kőfal, és olyan 4 m magas.
Amíg élek, emlegetni fogom.
#371745 | 2020. 07. 07. 16:36
Csak azt sajnálom, hogy kissé egyoldalú élmény volt, nem közös. :(
#371744 | 2020. 07. 07. 16:27
Érdekes élmény lehetett...
#371740 | 2020. 07. 07. 15:53
Sajnos a dalnak azt a verzióját nem találtam meg, amit még a barlangászok közt énekeltünk, és ami úgy kezdődött, hogy:
"Ott fogsz majd szívni, ahol senki se lát,
százszor megcsókolsz majd egy karbidlámpát..."

na, az a verzió jött volna ide, ha netán valaki ismeri barlangász körökből..