2020. 05. 18. 10:14 | Appeared: 1107x
Most már célegyenesben vagyunk. Zárul a kijárási korlátozás... Cicamacival nézegetjük a Google mapsot néha... És hétvégén újra látom a barátokat.
Mégis, a bezártság és a kitűzött esküvő dátum valahogy átrendezte a dolgokat bennem.
Elgondolkodtam azon, hogy kit hívnék a magam oldalára az esküvőre. Persze ott van a kötelező kör, a rokonság, a férőhelyek miatt az is limitálva. Majd a barátok... Kit hívnék el?
Ott van két ős-barátom. 1. osztályos korunktól vagyunk jóban, egyetem végéig élt a barátság, majd kikoptam belőle. Másfelé ment az életünk, és ezzel nem mindig esett jól szembesülni. Mára szinte a kötelező kategóriába esnek, a régi emlékek miatt, meg talán egy szimbolikus lezárás is lehetne. És persze a családjuk. Bármilyen fura, én házasodom utoljára...
Aztán ott vannak a játékpartisok. És most szembesültem vele igazán, ami probléma már lógott a levegőben egy ideje. Hogy szétesőben van a társaság. Még Keksz idejében állt össze a társaság, és úgy néz ki, nem bírta ki a szakítást a banda. Vagy csak egy része ment tovább a maga útján. Szóval onnan is elég korlátozottá vált a létszám, meg persze asszony is leszavaz pár tagot.
Aztán ott vannak... Senki. Zsupsz. De ez van. Oké, szociális hálóm kissé lukacsossá vált. Mit lehet tenni? Részint meglátjuk, hogy a játékpartis társaságba visszatér-e az élet így, hogy Keksszel már nem kell különbontogatni a játékpartikat. Kap még egy nagyobb eneregiaimputot tőlem a társaság, aztán meglátjuk, mi lesz. Másrészről, meg nyitni kell új felületeket, új ismerősök felé. Erősen gondolkodom a bdsm találkákon való részvételeken, ha újra élednek az események.
https://www.youtube.com/watch?v=BrrAN_Qfoks
Comments (0)