Az idő relatív

Mostanában párszor viccesen rácsodálkozunk kapcsolatunk idői dimenziójának sajátosságaira. Mit szépítsük, nem tegnap jöttünk össze...

Így például már csak véletlenül jut eszébe Cicamacinak a féléves évfordulónk. De elég rég óta vagyunk már együtt ahhoz, hogy már csak években mérjük... (Nekem egyáltalán nem jutott eszembe, mielőtt tömegeket vezetnék félre.)

Vagy például a múltkor mondta, hogy "Jajj, édes szívem megfordulnál, ha szépen kérlek?". Meg se mozdultam. Tudtam, hogy ez az "édes szívem" már nem nekem szól, hanem a nemrég mutatott AR állatkának a telefonján... Hihetetlen, úgy tudja imádni az AR állatkákat, és könnyesre tudja kacagni a szemét rajta, mint egy 5 éves kislány. És ilyenkor olvadok tőle.

De ha úgy alakul, hogy lusta dög voltam, és lemaradásban vagyok a melóval, így nem kísérem el a szüleihez, elég egy nap nélküle, és már hiányzik. (Igazából fél is, ha tudom, hogy este nem jön haza...)

És ez azért csodálatos.

https://www.youtube.com/watch?v=Ff_Cz5VXULE

//ajánlom a klipp végignézését is. Az egyik legjobb magyar klipp, szinte snittenként valami fergeteges ötlettel. Ami díj van, odaadnám ennek a klippnek...//