Nem helyett igent mondani

Túlistennős, ezt lopom. 😀

Ma hajnalban azon kezdtem el kattogni, hogy ha egyszer leállok szórakozni egy túlistennős fizetős dominával, tuti rákérdezek, hogy van-e tudatalattija... Mert Arisztotelész és Szent Tamás nyomán az "Isten" tiszta aktus, semmi potenciál, tehát nem lehet tudatalattija.
De ugye Freud alaposan belerondított a képbe, amikor azt mondta, hogy "az ész nem úr a saját házában, hanem be kell érnie hiányos információkkal arról, hogy mi megy végbe tudattalanul benne." Már csak ezért sem várható el a domtól, hogy mindent képes legyen kontrollálni...

És ezt így nyomta az agyam hajnali fél három és fél négy közt, "finoman" jelezve, hogy nem boldog, hogy mostanában az órajel generálással és a rádióhullámos távolságméréssel kell foglalkoznia.
Én nem mindig szeretem az agymenéseim. :D

Annyira imádom az agymenéseid.... :D

"lefedje önkotrollal", na az kimaradt, í]y kissé értelmetlen lett a mondat.

Erre van egyszerű, és bonyolult válasz is. Megpróbálom az egyszerűvel kezdeni. Ha kíváncsi vagy, munka után kifejtem a bonyolult választ is, de az ilyen "öveket becsatolni" válasz lesz :D

A személyiség sosem konzisztens. Egy domináns sem tud minden uralni (akkor isten lenne). Ha a vágyakat elképzeljük egy statisztikailag normál eloszlású haranggörbén, a domináns személytől max. annyi várható el reálisan, hogy a harang szélesebb tartományát lefedje.

Közben még egy rakás kérdés eszembe jutott a problémával kapcsolatban, mert tény, hogy egy dominánstól joggal várható el az önkortoll, de máson uralkodni más módszertannal jár, mint az önmagunkon való uralkodás. Kissé elviccelve: vagyok annyira domináns, hogy önmagamnak is ellentmondjak. :D

Erről írtam korábban,hogy a szenvedélyeink mennyire uralnak minket...hogy mennyire kell,hogy uraljanak minket illetve,hogy tudjuk-e a bennünk lévőket a magunk hasznára fordítani.
A függőség megvan...ha nemet mondasz rá,hogy kordában tartsd,az határozottabbá tesz.Részemről itt a megfelelő szó a MÉRTÉK.
Nem attól leszel szexfüggő,mert igen mondasz...hanem akkor uralod ezt,amikor nem-et mondasz. Nem tűnik el,csak szabályozás alá kerül.Kontrollálsz...ezt pont dominánsként nem kell magyaráznom,azt hiszem.
És ha picit beleállok...csak egy kérdés: hogyan vagy domináns mással szemben,ha nem tudod uralni a dohányzásod...?

Abban teljesen egyet értünk, hogy mind a nemhez, mind az igenhez hatalmas erő kell - a döntés, és a döntés melletti kitartás ereje. És nem is azt állítom, hogy élni kellene egy szexfüggőnek minden adandó alkalommal - az épp a döntését semmisítené meg.
Csak azon gondolkodom, hogy ha ezt a döntés negatív formában fogalmazod meg - pl nem fekszek le vele, mert nem akarok szexfüggő lenni -, akkor még mindig hiányzik belőle az identitás pozitív volta, hogy akkor mi leszel.
És ha már függőségek, egy kicsit áttérek saját példára. Az énképem szerves része, hogy dohányzom. több, mint 20 éve, pedig még nem vagyok vén. Azt hiszem, a dohányzás elhagyásával valami meghatározó rész szakad ki belőlem, és ha csak azt mondom, hogy "nem dohányzom", akkor adódik a kérdés mi marad belőled? Milyen lesz ez az új én? Lehet, a pozitív megfogalmazásra is ügyelnem kéne, hogy milyennek kívánnám látni magam füstmentesen... Oké, ez még kusza, de még nem emésztettem meg a saját gondolataim sem. :D

Őszintén szólva nem érzem negatívnak a "nem" jelentéstartalmát.
Tudod mekkora erő szexfüggőként nem-et mondani egy adódó lehetőségre?
Az igazi kegyelem,amikor ezt megteszed önmagadért.

Értem mit mondasz, csak azon lamentáltam el, hogy ugyanezt a szituációt meg lehet fogalmazni egy "nem" állításként és egy "igen" állításként. A lenti példánál maradva:
- Nem akarok egy lenni a sokból, ezért vele nem kezdek semmit.
- Valakinek különleges akarok lenni, és úgy érzem, mellette csak egy lennék a sok közül.

Apró különbségnek látszik, hogy valamit negatív oldalról fogsz-e meg, vagy pozitív oldalról kimondasz. Azt hiszem, kevésbé szenved az "én", ha pozitív tartalom van a célkitűzésben, erősíti az akaratot, mint a puszta tagadás.

Beugrik még Thomas Mann és Mario és a varázsló egy részlete:

"S láttuk az egyre ismételt suhintások és rendületlen biztatgatások hatása alatt meginogni ezt az erőt - tárgyilagos érdeklődéssel láttuk, amelybe némely indulati elem, sajnálkozás és kegyetlen elégtételérzés is vegyült. Ha jól értettem meg az eseményt, ez az úr harckészségének tisztán negatív voltán bukott el. Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba, és a cavaliere ostorsuhintásai és parancsszavai közé szőtt biztatások csakugyan ebben az irányban mozogtak, amidőn a maga titokzatos hatóerejét még megzavaró lelki buzdítással is elegyítette.
- Balla! - mondotta. - Minek ez a gyötrődés? Szabadságnak mondod ezt az erőszakot önmagad fölött? Una ballatina![45] Fáj már minden tagod. Milyen jó lesz végre engedelmeskedniük! No lám, hiszen táncolsz már! Nem is harc ez többé, hanem élvezet! - Ekképpen a makrancos ifjú testén lassan elhatalmasodott a rángás és vonaglás, emelgette karját-térdét, egyszerre fölszabadult minden ízülete, dobálta tagjait, táncolt, s a cavaliere a közönség tapsa közepette vezette őt az emelvényre, hogy a többi paprikajancsi sorába állítsa. Láttuk most a legyőzött arcát is, fönn a dobogón szembefordult velünk. Szélesen mosolygott, félig lehunyt szemmel, élvezett. Szinte vigasztaló volt látni, hogy nyilvánvalóan jobban érzi most magát, mint dacoskodása idején..."

Nem tudom, hová visz még ez a gondolat engem, még csak ízlelgetem, de azt hiszem, van benne potenciál. Ha van tényleges haszna e különbségnek, lehet megpróbálok kevésbé negatív, és tudatosabban pozitív lenni.

A nem...sztem egyáltalán elzárkózás. Egy végiggondolt helyzet döntése. Nyilván mérlegelsz,amikor döntéshelyzetbe kerülsz,mielőtt akár igent vagy éppen nemet mondasz.
Mondjuk...írogatok vkivel...hogyan is nevezzem:egy olyan férfi,aki mindkét oldalon játszik,de inkább sub helyzetben érzi jobban magát.Játszanánk...piszkálja a fantáziám,de vhogy mégse akaródzik beállnom egy sorba,ahol a nagy neves dominák már mind ott vannak és egyik se ért túl sokat.
Akarok egy lenni a sokból? Akarok egy strigula lenni a többi felejthető közt? Ehhez rohadtul büszke vagyok...
Régen vadásztam,keményen és könyörtelenül. Most már válogatok. És nem kell senki bármi áron. Sokkal nagyobb hatalom nemet mondani.