2020. 01. 08. 12:17 | Appeared: 1734x
Most két blog is érinti a public témakörét. Én a magam részéről elutasítom a publicot, de a blogok kapcsán kedvem támadt megkapargatni a felszínt, hogy ugyan miért teszem ezt? Milyen érvek szólhatnak a public mellett és a public ellen?
Ezt meg végigrágni sokkal unalmasabb és korlátoltabb egyedül, mint másokkal. Ezért kerekasztal beszélgetésre, nyílt vitára hívnám a téma kedvelőit és ellenzőit. Külön hangsúlyoznám, hogy mivel a public érzékeny téma lehet, ezért figyeljünk arra, hogy ez egy vitablog, és ne veszekedésblog legyen, érv felszüljön érvnek, ne személy a személynek. Lehetőségeimhez mérten szükség esetén magam is moderálni fogom a blogom - de jobb lenne elkerülni.
Néhány gondolat bevezetőnek, hogy miért is utasítom el a Publicot.
Magamba nézve első körben azért, mert birtokló típus vagyok. Nem szeretném, ha a természetesnél jobban csorgatnák a nyálukat az embereket a kedvesemre. Ezt kezdetben félre is söpörném, mivel ez ízlés, elfogadom, hogy van akit ez plusszban beindít, sőt a versenyszellem fokozásával még a hatása is pozitív lehetne a párosra nézve. Ha csak ez lenne a problémám vele, nyíltan szót emelnék a public mellett.
Második körben, ami csípőből eszembe jut, az a gyerekek témaköre. Hogy igen, utcán belefuthatunk gyerekekbe is. Mivel a bdsm viszonyrendszere még párok között is rengeteg érettséget és megbeszélést kíván, hogy erősítse a feleket, és ne okozzon lelki sérülést, egy pszichikailag éretlenebb gyerek jobban ki van téve a potenciális ártalomnak - ha létezik ilyen egyáltalán. Én mondjuk nem szeretném elmagyarázni a négy éves kislányomnak, ha lenne, hogy miért van a néni pórázon. Mert nem gondolom, hogy kész van rá. Azt se gondolom, hogy megoldás lenne ha annyit mondanék, hogy ehhez még túl pici vagy, ha nagyobb leszel megbeszéljük, hogy pörögjön a gyerek rajta magában. Ha pedig ilyen helyzetbe sodornák a gyerekemet, jó eséllyel csinálnék belőle konfliktust....
Harmadkörben ami eszembe jut, a szexuális önrendelkezés jogának megsértése. Mert az oké, hogy BDSM-ben szinte bármi szabad, amiben a felek megegyeznek egymással. (Persze nem, az életről való jogról nem lehet lemondani, stb...) Az is oké, hogy a két ember egymás között megegyezett egymással, hogy most public lesz. De a publicban résztvevő félnek tekintendő szerintem az utca embere is, aki viszont semmilyen előzetes hozzájárulását nem adta ahhoz, hogy részt kíván venni ennek a két embernek a szexuális játszadozásaiban. Innen nézve ez simán súrolja a szexuális bűncselekmények kategóriáját, mint a kéretlen dick picek. (Jogi hozzáértő felhasználó korrigáljon kérem simán, ha indokolt.). De másik oldalról nézve, egy az elcsattanó csókkal, vagy akár heves csókolózással nincs bajom. Pedighát ugyanez az érv felhozható lenne az ellen is. Itt valamilyen elmosódott határú kifejezés lesz a közszemérem, aminek érdemesebb jobban mélyére ásni. De az individualizmus sem fokozható akármeddig: a mutogatós bácsik mennyire vonnak be kéretlenül minket a nemi életükbe? Azt is úgy érezzük, hogy lehet nekik? Vagy már nem? Szóval, van itt bányászandó téma...
Kíváncsi vagyok, ki hogy vélekedik a témáról, aztán csak kialakul valami beszélgetés.
Comments (59)
Oké, mondhatják pl, hogy írj naplót. Durr akkor mehet is a bilincs? :D És a naplóztatás sem a megoldás, hanem az ahhoz vezető úgy egyik eszköze lehet...
Ráadásul a terapeuták jelentős része úgynevezett eklektikus terápiát visz. Ez egy nagyon jól hangzó elnevezés arra, hogy különböző irányzatokból használnak fel elemeket a nélkül, hogy egy átfogó tudományos elméletet raknának mögé...
Az Én-üzenetek ráadásul szerintem pont a rogersi terápia egyik nagy emblémája volt. Akkor mehet a bilincs? Vagy mégse? A perspektívaváltás is terápiás eszköz is...
Na jó, ne itt szakmázzunk. :D De levélben szívesen. Én meg tüntetőleg és rohadt durcásan nem fogok senkit fogadni az egyébként már évek óta felfüggesztett tanácsadásomban. Eddig sem akartam, de mostmár a kurvaanyjáért sem fogok fogadni. :D
Közben meg nyaljon keresztbe a rendszer, ad 1, a filozófiából vált ki a pszichológia, elég későn.
ad 2, tőlünk nyugatabbra a filozófiai tanácsadásnak már intézményesült rendszere van. Igen, iskolával, szaklapokkal, érdekvédelmi csoportokkal, irányzatokkal, tokkal vonóval. Sőt, lehet kapaszkodni: létezik olyan szakma, hogy klinikai szakfilozófus. És ez nem vicc.
Amúgy annyira egyszerű.
A tanácsadásnál, terápiánnál, a tanácsadón és a terápon van a felelősség, a coachingban pedig az ügyfélen. A coach nem csinál m@st,csak kérdez, elemez, összefoglal, elemez kérdez, visszakérdez, elemez, mindezt "én üzenetekkel". Vagy.. Átülteti az ügyfelet egy m@sik oerspektívába.
De nem mondja, hogy mit tegyen az ügyfél.
Mekkora faszság már, hogy nem csak a pszichoterápia szót védjük le, mint más normális országokban, hanem a pszicohterápiás jellegű gyakorlatokat?! Alig várom, hogy rabláncon vezetve lássam pl. az összes papot ez alapján, mert csak a pszichológia az egyetlen legitim megközelítés, amivel problémákhoz lehet nyúlni... Na jó, nem kúrom fel megint az agyam...
A coach nem teráp.
Csak gonfolatébresztő beszélgetőpartner.
Ez egy minden személyiségbeli változást nélkülöző, kötetlen, kávéházi beszélgetés jellegű agytrösztizé. Asszem a múltkor nem is reagáltam végül az általad osztott cikk alá, pedig kiakasztott rendesen.
És kerekasztal, hogy minden irányban nyílhasson a fiók, és mindenki lehessen a túloldalán... :D
Ilyenkor néha gondolkodok azon, hogy kifekszem napozni
Tényleg a előttem lévő blog szülte a kíváncsiságot most bennem, hogy kicsit átgondoljam, hányadán állok a témával. :D
A spontaneitás az, amit nem szabad kigyilkolni egy kapcsolatból.
Mert a programozott dolgok megölik a lelket.
Tudom filozófia.. Fontos.. Meg minden.
De úgy gondolom lehet, nem kéne annyit agyalni. 😀😀😀
És milyen öröm volt, amikor végre először. :D Szóval ma már sok mindenre lenne jobb megoldásom, amit a kamaszkor kényszere szült akkortájt. :D
Van még egy lényegretörő kérdésem.
Konkrétan
'aszni akarsz? Vagy elemezni? 😀😀😀😀
Bízom abban, hogy ha mentális szikénkkel jól metszve összeaprítjuk a komplex dolgokat, és a darabkákat jól megvizsgáljuk, majd újra összepakoljuk komplexszé a dolgokat, akkor valamivel többet fogunk tudni, mint az elején. :D
Igen, az általad elképzelt páros tényleg tud cuki is lenni. :D Azt lehet úgy is, hogy az ember ne legyen túl gondatlan. :D
Szóval most ne hagyjátokat magatokat, néha csak bűvölöm a szavakat. :D
...lassan ott tartunk, hogy a közterületi kamerák felvétele alapján videobírót kérünk a szándékosság mérlegeléséhez. 😁
Azért az Erzsébet téri "feszített víztükör" közepén nyári délután, pucéran baszó párt nem hasonlítanám egy Margit szigeti sétány padján a lelógó szoknya alatt "tövig csusszanva" csókolózó párhoz. 😉
Mert hát a szándéketika mellett ott van a következményetikai megközelítés is. Például:
Ha a publicoló párunknak nem állt szándékában, hogy mások orra alá nyomják együttlétük szexuális tartalmát. De nem voltak elég elővigyázatosak, és mégis észreveszik őket (mert mondjuk a kihaltnak hitt utca mégiscsak forgalmas), akkor az úgy oké lenne?
Saját példánál maradva: azt gondoltam ifjabb éveimben, találtam egy elég kihalt ösvényt. Benne jártunk a dologban rendesen, mire épp arra osztálykirándult a Mókus Örs. Mázlink volt, hogy vittünk magunkkal takarót, volt mit magunkra rántani. Így is elég gáz volt a szitu, bár a takaró alatt úgy néztünk ki, mint egy sima pár, aki indokolatlanul az erdő közepén szeretett volna szunyókálni egyet... De ha nem lett volna takarónk és kevésbé lettünk volna szerencsésen szemfülesek, az megint egy olyan szitu lett volna, ami miatt ma már simán tarkón basznám magam...
Az ilyen csúsztatásokból (analógiás érvel~s, most már ezt is tudom, 😀) jó vagyok 😀
Jók voltak az edzőim
Ez Saccka #352075-re ment komment volt.
Kapsz egy mosolygós ötöst az ellenőrző könyvedbe, mert telibetrafáltad azt az inkorrekt torzítást, amit szándékosan vittem az érvbe:
A mutogatós bácsinál a szándék az, hogy meglássák, a Publicban elég a lehetőség is.
Na most itt megállok egy kis hogy is van ezre. Mert itt eltérni látszik két dolog, és ha eltérni látszik, lehet hogy az ténylegesen nem is egy.
Egyfelől azt mondom, hogy a public olyan szexuális tartalmú együttlétet jelöl, ahol legalább esély van arra, hogy olyanok is szemtanúi legyenek az eseménynek, akik erre nem számítottak, erről nem tudnak, azaz csak belekeverednek a szituációba.
Osztán itt menten két dologgal is találkozunk.
Az egyik fajta publicolók célja nem az, észrevegyék őket. Nevezzük ezt most a megkülönböztetés érdekében Outdoornak. Úgy hiszem nálam is van az outdoornak olyan elfogadható formája, ami csak a lebukás izgalmára játszik, de igyekszik védeni a környezetét. Pl. az erdőben/réten is tök jó lehetne, ha nem lenne annyi bogár. Meg a szúnyog... A KURVA SZÚNYOGOK ahh... De ez egy másik (szomorúan vicces) történet...
Másként kezelendőek, akiknek az a céljuk, hogy mások orra alá nyomják saját szexuális tartalmukat. Pl public típusú pornóban látni, hogy megy a mentális maszturbáció azon, hogy a kamera sokáig elidőz a felháborodott nénik-bácsik arcán. Ezt a kategóriát magamban már könnyebben elítéletem én is.
Menet közben átcsúsztunk így a szándéketika területére, amit egyébként is kedvelek. És én már magam jobban értem egy kicsit, köszönöm.
De itt álljunk meg egy körkérdés erejéig: egyet tudunk érteni abban, hogy az így megvilágított outdoor oké lehet, a szigorúbb értelmeben vett public továbbra is problémás?
Azzal értek egyet, aki szerint extra adrenalinnal megspékelt vágymegélés.
Nem kell üvöltve élvezni, vagy kutya pózban szó szerint baszni, tépni egymást. ...sőt. A legjobb, ha látnák, de nem tudják, mi történik. :)
Bár jó ideje nem műveltem, de volt egy időszakom, amikor imádtam.
..., de idén nyárra már vannak tervek. :)
Egyszerűen eltérő, elgörbülő. Más.
És egy darabig betegségek között tartották nyilván.
Ennyi pont elég
A gyerekeknek nem rosszabb megmagyarázandó...
Tény, hogy a bdsm jellegű jelenségek ritkábbak a nyílt színen, így nagyobb a hírértéke is, de ez még mindig nem változtat az érvmenet struktúráján, hogy ha egy rosszabb dolog iránt toleránsabb a társadalom, akkor egy kisebb (? - ez átgondolatlan kijelentés most a részemről) rossz dolog iránt miért nem lehet...
A pedofiliát ne hozd ebbe bele.
Ő ott direk arra játszik, hogy megláss@k.
A "normálisabbját", meg a lebukás lehetősége izgatja.
A public, sokszor nem is public.
Lásd az ötletadó blog írójának hszét.
Ők is csak úgy játszanak, hogy látszik, de mégsem
Sőt.
Az utcai feleség erős pofon ritkábbsn kerül be a tv híradóba, mint az, hogy valakit tangában pórázon vezettek.
A családon büli erőszak hallgatólagosan elfogadott (vskkomondor)
A megegyezésre alapuló nyilvános pofon,vsgy póráz egy pony tail-lel már kevésbé.
Akkor a mutogatós bácsi is nyugodtan mutogathatja a péniszét, meg verheti ki a parkban, mert neki meg az az izgi benne? :D
Ha lehet az utcán verni feleséget, akkor miért ne lehetne pórázon vezetni valakit?
Itt ugye ott a csúsztatás, hogy egy ideális világban nem lehet verni feleséget - a bdsmet vegyük ki a bántalmazás alól-, és a reális világban sem találjuk helyesnek az utcán feleségverést.
Szerencsés esetben közbelépésre, vagy legalább egy rendőrségre megejtett telefonra számíthat a feleségverő is.
Pont ez az izgi benne 😃
A polgári közönséget valszeg egyik sem sokkol a jobban, vagy kevésbé.
"semmivel nem rosszabb egy pórázon vezetett nő, mint egy feleségét utcán végigverő férfi."
Azaz, ha jól értelek, a pórázon vezetett nő is rossz, meg a feleségét verő pasi is, de az egyik nem rosszabb a másiknál?
(Mert ugye, hogy nálam vannak rosszabbak, az engem nem tesz jóvá, max. relatíve kevésbé rosszá. ;) )
(2 gyerekes anyukaként) jelzem: semmivel nem rosszabb egy pórázon vezetett nő, mint egy feleségét utcán végigverő férfi.
Van egy-két szülő, aki burokban neveli a gyereket (jól ki is szúr vele), de a XXI. században a gyerekek nyitottabbak a szüleiknél! :)
Miért van póráz a nénin?
A: ne nézz oda, perverzek, állatok, nem normálisak... a gyerek persze odanéz, bámul
B: jelemezbálba mennek... és a gyereket már nem is érdekli
A kukkoló már meredekebb... gellérthegy, és társai, nekem inkább az ellen van kifogásom, hogy valaki ránk verje ki...
Hát erre voltam kíváncsi.
És ezek szerint jó volt a példám.
A part, nem public. Ebben megegyeztünk. Oda ritkán esik be kóbor kívülálló.
De az, ha a Népligetben fényes délben, egy bokor alatt egy nem sötétített üvegű autóban dugunk, az public.
Vagy egy színházi páholyban, vagy az irodában,munkaidőben.
És ez.. 'urvára izgató,, 😀
http://www.rovinj.co/meet-rovinj/beaches/swinger-gay/
És akkor meg is próbálnám pótolni egy hiányosságomat, kicsit kérdésessé tenni, hogy egyáltalán miről is beszélünk. Az én fejemben a public olyan szexuális tartalmú együttlétet jelöl, ahol legalább esély van arra, hogy olyanok is szemtanúi legyenek az eseménynek, akik erre nem számítottak, erről nem tudnak, azaz csak belekeverednek a szituációba.
Ezzel a definícióval lesz még elég bajom, de max. menet közben pofozgatjuk.... A többiek erről mit gondolnak? Jól kapom el a public lényegét, vagy a hozzáértőknek van rá jobb definíciójuk, hogy mitől public a public?
Szóval.
NekeD honnantól public, vagy bdsm?
Én naturista vagyok. Az ilyen strandokat kedvelem.
Találtunk egy olyat, (nem itthon) ami tulajdonképpen egy swinger beach.
Ott minden élesben megy.
De minden.
Ez public, vagy swinger?
Merthogy 5-600 ember szeme láttára történik ott minden. Fényes délben.
Az, hogy a nyakörv divatcikké vált, el tudom fogadni. Mi is beszéltünk már arról, hogy fesztiválos környezetben ha úgy hozza a kedv, lehet lesz szép nyakörv - a csengő eltávolításával. Ott miért férne bele számomra is? Mert a tömegben elveszne mások számára a szexuális tartalma, megmaradna a mi kis titkunk.
A blogodban is írtad, és ízlelgetem a szót, hogy polgárpukkasztás. Számomra is pozitív jelentése van a szónak, de gondolkodom rajta, hogy meddig polgárpukkasztás a polgárpukkasztás... A szónak ugye akkor van értelme, ha egy olyan fennálló értékrend ellen lázadunk nyíltan, amiről azt gondoljuk, hogy ne helyénvaló, és viselkedésünkkel felhívjuk a figyelmet vagy az értékrend visszáságaira, vagy egy másik érték feljebbvalóságára. Ha jól értem a szót, rá tudnátok mutatni, hogy mi ellen lázadtok így, és miért?
A kedvesednek gratulálok, jól vágott az esze, és ez így egy nagyon aranyos sztori lett, főleg, ha azóta egyedül is tud menni abba a bevásárlóközpontba vásárolni, és nem tapad rá két biztonsági.
Én szeretem kedvesemet porózon vezetni a városban. Volt már több dolog is amiket kipróbáltunk ésszerű határokat betartva. Persze ez is relatív, hogy kinek mi az ésszerű.
Mivel mi is nevelünk gyermeket ezért nekünk alap, hogy vannak bizonyos keretek. Vagy egy külön szobánk (játszós szoba) ami a gyerekek elött mindig zárt és csak akkor alkalmazzuk ha ketten vagyunk vagy ha a kicsik alszanak. A ház be van kemerázva és a játszós szobában 50"-en látjuk ka kellünk!
Kedvesem 0-24 ben nyakára lakatolt nyakörvet hord. Ennyi amit látnak a mi világunkból. Gyerekekkel ha sétálunk nem használunk pórázt és olyankor a magázódást sem követelem meg. ha kettesben is sétáluunk és olyan környezetbe érünk ahol gyermekek vannak mindig bújtatjuk a láncot amennyire csak lehet. leplezzük egy öleléssel és sokat jelent, hogy azzal a kezemmel fogom az ő kezét ami a póráz végét szorítja. a karom 85-90%ban képes takarni a láncot. Maga a nyakörv már a "sajnálatos" mai divatvilágnak köszönhetően nem furcsa vagy szokatlan a publikum számára. Egy patinánsabb helyre, színházba, vagy egy komolyabb étterembe ha megyünk egy gyenge kis kendő vagy egy vékony sál elég sokat takar, hogy elfogadható legyen de épp eéeget mutat. Annyit amennyit mi akarunk.
Volt rá alkalom, hogy tovább mentünk és egyéb eszköz sem maradt otthon. Talán leg extrémebbenk a karzsákot (armbindert) jelölném meg. Céltalanul, sötétben sétálni támadt kedvünk "extrémen" Hűvös idő volt már így a kabátjával letakartam és őő hátraszorított kézzel sétált velem majd az egyik legnagyonn 0-24-es áruházlánc T...o-hoz értünk és az ő ötletéből bementünk vásárolni. Nem volt nagy a forgalom tekintve, hogy 11 óra után járt már az óra. igazából a kabát takart mindent így nem sok látszott abból ami volt de néha, néha "véletlen" le esett a hátáról a ruhanemű és ott akkor láttunk nagyon szúrós tekinteteket :D A probléma ott kezdett előtűnni mikor ezt a kamerán végig követő biztonsági őrök is észlelték és meg nem leptek bennünket. Egy villám reakciónak köszönhetően kimentette kedvesem magát és elmondta, hogy súlyos kleptomániás és ez egy egyedi terápia amit ő talált ki. még mindig könyebb ezt kimagyarázni mint egy áruházi lopás vádját. Szerencsénkre ezt megkajálták és békén hagytak. Továbbra is keressük a módokat, hogy miként tudunk polgárpukkasztani, de úgy, hogy másokban jelentős megbotránkozást ne keltsünk.
Nekem honnantól public a bdsm cselekmény? (fújderanda így)