2019. 06. 30. 18:42 | Appeared: 1335x
Nehéz úgy romantikusnak lenni, hogy ha a másik fél utálja a meglepetéseket... De az élet azért mindig kitermeli a maga meglepetéseit.
Például amikor azt mondtam, "Légy jó kislány, és kövesd az unikornist", akkor a válasz nem a várt sok szívecske volt, hanem egy kérdés: "Milyen unikornist?"
No igen, az unikornisnak öltözött barátnő rossz lépcsőházba ment.
De aztán helyre zökkentek a dolgok, ment állomástól-állomásig, mindenhol barátok várták. Egy levéllel, hogy miért szeretem ennyire nagyon, és hová menjenek ez után. A vonulás így egyre csak dagadt. Gondoltam, ha ennyiből nem jön rá, hogy ez most az a nap lesz, magára vessen.
Aztán csak felért a Margitszigeti Víztorony tetejére, és én egyetlen határozott mozdulattal téptem ketté a dobozt. (ÖÖÖÖ... Csapó kettő, bocsi, másik irányba nyílik... Na még egyszer..) Szóval, amikor megkérdeztem tőle, "hozzám jösz-e feleségül", egy határozott "talán" volt a válasz.*
Ekkora szemtelenséget nem lehet egy egyszerű fenekeléssel elintézni. Azt hiszem, 60 évnyi főzésre, mosásra, és takarításra ítélem ezért a pimaszságért.
Köszönjük Pixie, hogy itt ismertük meg egymást.
*(Ez egyébként írói túlzás volt. Valójában igent mondott, csak így jobban hangzott a történet.)
Comments (7)