Túl jón és rosszon

Az új évben még nem is beszéltem Eccarvval. Persze kommunikáltunk, de az olyan szinten felületes volt és lényegtelen, hogy az már torokszorító volt. A szilveszteri beszélgetés, mint egy karám állt közénk.
Reggel látom, két blogot is olvas, nézi mindkettőt. Nem érti. Zavartan topog egy helyben. Nem halogathattam tovább...
- Mit találtál Ecc?
- Szépfiú szerint ez tiszteletlenség. Ilyeneket nem szabadna csinálni senkivel... És azt javasolja, hogy az ilyen férfiaknak nemet kell mondani. - Felém fordul. Szemében kazalnyi kard. - És Csillaggal sem lenne szabad ilyeneket csinálnod. Mert szereted. Tudom hogy szereted.
Mosolygok, de gondolatban egy gyerekkori emlék idéződik fel. Szegény apám! Szóval ilyesmi érzés lehetett, amikor a zoknis fiókban először találtam meg az óvszert. Lufi! Nyögte zavartan, és sehogy sem értettem, miért nem akarja felfújni...
- Sosem bántanám Csillagot.
- Halottam, ahogy elfenekelted. És az fáj. Nekem is fájt, amikor a mosógépben megütöttem a fenekem. És ezt nem szabad azzal, akit szeretsz.
- Szépfiú arról mesélt, hogy nem szabad olyat tenni a másikkal, ami túl megy a határain. Hogy úgy gondolta, számára a mélytorok ilyen, szíve joga. Hogy szerinte Mélytoroknak is mindenképpen túl lenne ez a határain - az már furcsa csúsztatás... De persze ettől vált tanulságossá a meséje.
- De bántani akkor sem szabad senkit.
- Igazad van. De mivel bántasz valakit?
- Ha rossz érzést okozol neki.
- Nem bántom Csillagot.
- Fájdalmat okozol neki!
- A fájdalom nem mindig rossz. Vagy, hogy megtanít arra, mitől óvd magad. Van, hogy megtudod belőle, ki vagy valójában. Van, hogy megmutatja mennyit bírsz el. Nem okozok akkora rossz érzést, hogy az ártson neki.
Ecc hosszan, még gyanakodva méreget.
- Megkérdezhetem erről Csillagot is?
- Meg. Ha akar válaszolni.