"Ez a vén bolond a mellkasomban - várni fog."

Belépek a szobába. Mély csönd fogad, a falakon szivárványok irizálnak. A teret úgy kitölti az elmúlás érzése, hogy lépni is nehéz. Te jó ég, Eccarv szomorú!
- Mi a baj Ecc?
- Engem miért nem szeret senki? - Egy kövér, csiszolt gyémántszerűség koppan az asztalon, majd csilingelve törik darabokra, hogy lassú szublimálásba kezdjen.
Tényleg bánat üli a szívét. Ez nem az ismert raplizáls, nem a futó bárányfelhő hangulata derült egén. Az én szívem is repedések pókhálózzák, ahogy ránézek.
- Kicsi Eccem... Én nagyon szeretlek!
- De nem úgy. Te a lelkvérem vagy.
Szóval így gondol rám? Belepirulok, és amíg a szót ízlelgetem, cigarettára gyújtok. Talán könnyíti a légzést.
- De hát szeret Csillag is, meg Labda...
- Ők a barátaim.
- De hát ott vannak a Pixin, akik annyira szeretnek...
- Tudom. De nekem valaki olyan kell, aki úgy szeret, ahogyan Te Csillagot.
Hát, azért remélem, nem pont úgy - de erőtlenül kong bennem a vicc is.
- Engem miért nem szeret senki?
Bekapcsolok egy zenét, elég halkan ahhoz, hogy ne zavarja a beszélgetésünket, de elég hangosan, hogy belehúzza Eccarvot a bánata közepébe. Bele egyenest a "vihar szemébe".

"Karom kitárva körbeforgok neked
Magam ajánlom vedd meg az életemet!"...

Mellétörökülök, és lassan belépdel az ölembe. Patáira hajtja a fejét.
- Most már értem, miért kerestél társat. Meg Csillagot is értem. Meg a többieket... Én is szeretném, ha lenne egy társam.
- Tudod, Ecc, ez azért jó szerencse kérdése is... Minden lélek különleges. Mind pótolhatatlan. De hogy egyes lelkek miért vonzódnak egymáshoz... Én sem tudom biztosan. Tudod, minden lélek szép.
- Mert minden lélek színes.
- Igen... Színesek, mint a képek. De vannak olyan képek, amik jobban tetszenek. Nem azért, az egyik jobb, vagy szebb, mint a másik...
Hallgatunk egy darabig.

"Tudok pár trükköt, mit nem tud senki más!
Vidámmá teszlek van egy titkos fogás!
Vedd meg az arcom vedd meg az életemet!
Nézz a fejembe, mi benne van tiéd lehet!
Az amit láttam ott, minden kép tied!
A jövőm a múltam, az összes évtized!"

- Egyszerűen csak... megtalálja az útját a lelkünkig. De én hol találok olyat aki megtalálja hozzám az útját?
Tojáshéj keménységet erőltetek a hangomra.
- Haza... haza szeretnél menni?
- Nem. - megrázza sörényét. Apró sóhaj lesz az árulóm.

"Egy ilyen élet nem jár akárkinek.
Mondd már az árát, mondd mennyit ér neked!"...

- Tudod Ecc, téged már sokan ismernek. Sokan szeretnek... Januárban tartunk majd megint Eccarv találkozót. Ott lesz sok új ember. Meg talán plüssállat is. Hátha ott rád talál a Nagy Ő.

"Ha félni kívánsz, kaphatsz álmokat,
Árvizet, felhőt, véres tornyokat..."

- Az nagyon jó lenne. - Mondja, és a sörénysimogatástól csitul szíve is. - De mit csináljak, hogy rám találjon?
- Várd. Reméled. És legyél önmagad. Legalábbis, ha azt szeretnéd, hogy Téged szeressenek, ne egy képet... Igazán különleges kis unikornis vagy te. Előbb-utóbb belebotlasz.