Számvetés

Lejárt a Viptagságom. Ideje hát ismét számot vetnem, hogy mit kaptam az oldaltól, legyen-e folytatás, és ha igen, hogyan.
Másik blogon is felvetődött a kérdés, hogy mit akar itt az ember, ha megtalálta a párját, és nem keres másodikat, harmadikat mellé.
Nos, én is megszerettem a közösséget. Szeretem olvasni a blogokat, kis lélekbonbonok ezek. Nem nézek tévét, sorozatokra sincs időm, de kíváncsian futom végig a falat, feltűnik-e egy-egy olyan név, akinek írásait megkedveltem, és kíváncsi vagyok gondolataira. Ezt persze kívülről is megtehetném.... Néha elböngészgetek adatlapokon, belesek a galériába is.
Másrészről írni is szeretek. Mostanában nem dolgozom regényen, meséken, ritkán fabrikálok verseket, azt is pár sor után félbehagyom, majd máskor, amikor több időm-erőm lesz, gondolom, aztán sosem fejezem be őket. Akivel beszéltem erről, tudja, hogy számomra a blogolás "csak blog", ha irodalmi szövegeknek szánnám ezeket, sokkal alaposabb munkát végeznék. Kalapálnám a sorokat, amíg szépen minden a helyére nem kerül. De hiába, hogy a fogyatkozó idővel és erővel egyenesen arányosan romlanak itteni írásaim, mégis szeretem őket, és mentális maszturbációim némiképp kielégítik az alkotás iránti vágyaim.
Nektek, értetek és általatok született Eccarv karaktere, amiért hálás vagyok. És remélem sok kaland fog még történni vele, amit érdemes megírni, mégha karácsonig valószínűleg jóval szaporábbak lesznek a megkezdett, majd a láthatlan módba lementett, sose ki nem rakott, jobb sorsra érdemes írásaim, mint a tényleges posztok. Tervezném folytatni Sámson és a kerelasztal sorozatot is, de ahhoz jóval több idő és csend szükséges, mint ami adatik.
Ráadásul nem rontom itt túlzottan a levegőt, egyetlen letiltás verifikálja ittlétem (bibibí, már nekem is van, bár fogalmam sincs, kitől, így a miért pláne ködbe vész...), trollokat sem táplálok, és nem hinném hogy csapatostul folytanák vízbe vagy gázba magukat összetört szívű hölgyek, hogy a hímegyedek e becses példányát nem ők szerezték meg maguknak...
Sőt hamár a levegő allegóriájánnál maradok, eszembe jut az újraélesztés: azért a kifújt leveg is menthet életet. Amikor az ember nagyon keresne, és nagyon nem találja a Másikat, azért néha jó olvasni, hogy van valaki, akinek sikerült, tehát az ő helyzete sem reménytelen. Én legalábbis mindig szerettem olvasni a mások "kösziértesors" posztjait.
Maradni tehát maradok. A kérdés már csak az, VIPként, vagy mezei egyszerűséggel, mint a pipacsok.
A számomra legfontosabb funkciók így is elérhetőek. Olvasni-írni így is tudok. Egy-egy komment még kiváltható reakcióposzttal. A legfontosabb beszélgetés átcsatornázható, a többire elég a két levél is talán.
A látogatók és likolók áttekintése. Hmmm. Vanitatum vanitasz, de szeretem... No, azért belém is szorult némi hiúság. ;)
Az oldal támogatása. Szép is, jó is, januártól VIP megint, de a december nálunk egy orálisan autoertikus hónap, szóval lehet, alig leszek itt fenn. És most nem biztos, hogy így megéri.
Ha decemberben nem láttok, nem haltam meg, csak későn érek haza.