A dominancia virtusa I.

Előző útkeresésemre érkezett pár reakció, ami kissé tisztázta előttem, hogy merre is érdemes tovább keresgélnem. Úgy tűnik hát, hogy egyetértés alakult ki a körül, hogy a dominancia egy értéksemleges alap, aminek a felhasználásához, a dominanciát miként-felhasználó emberhez pozitív vagy negatív értékítéleteket kapcsolni.
Így hát a dominancia virtusát kell keresnem. Nekem kedvesebb az eredeti görög szó, az areté, de hangzatosabbá válik a cél latinul.
Mi a közös a két fogalomban? Mind a kettő kiválóságot jelöl. Kiválóság az, ami magas szinten megfelel természetének, vagy funkciójának. A kés aretéja (az egyházi hagyományok miatt kissé vonakodva használom a magyar megfelelőjét, az erényt) az, hogy jól vág. A kés aretéja független attól, hogy egy szakács, vagy egy gyilkos kezébe kerül. A bürök aretéja az ölés, függetlenül attól, hogy ölni rossz. Talán ez az értéksemleges szempont mankómul lesz, hogy ne magasztaljuk túl korán a dominanciát, vagy ne legyen féloldalas a vizsgálatunk.
Már csak el kell indítani a vizsgálódás folyamát. Meg kell vetnünk a lábunkat végre a dominancián, és elindulni rajta ismét. De mindig az első lépések a legnehezebbek. Mert a gondolatokra éppúgy jellemző, mint a szubatomi fizikára: a megfigyelés módosítja a megfigyeltet. Bármely aspektusán is indulok el a dominanciának, akkor a dominancia elkezd majd a megfigyelő szempontjához idomulni. Nem baj ez, csak ne feledjük.
Hol kezdjük hát. A nyilvánvalóval. A dominancia legmarkánsabb jegye az uralkodás. Így az uralkodás természetét kell majd vizsgálni, és hogy mi az a forma, amiben kiválóan megnyilvánulhat az uralkodás, és mi az, amiben satnyán van jelen, vagy csupán uralkodásnak kíván látszani, valami egészen más.
Másrészről nem elég a dominanciát megragadnunk, hogy immár ne csússzon ki a kezünk közül. Az aretét is kérjük számon. Az erényről gondolkodni az egyik leghiábavalóbb dolog. Hiszen az erény sosem a gondolatok közt virágzik ki. Nem elég, ha tudjuk, hogy a kés erénye az élesség, ettől még egyetlen kés sem lesz erényes, amíg vágni nem kezd. Nem elég tudni, hogy valaki kiváló író lehetne. Ha soha, egyetlen művészi sort sem vet papírra, akkor megmarad szürke egérnek, és jogtalanul használná magára a "művész" megnevezést. Az erény tehát nem csupán a dolgokban rejlő lehetőség, hanem hatóerő, amely megvalósítja a kiválóság lehetőségét a világban. Mire jó hát gondolkodni az erényes életről, a helyett, hogy erényes életet élnénk? A "helyett" semmire sem jó. De a belátás és a megértés útjelzőként szolgál cselekedeteinek, miközben önvizsgálatra is szólít minket: hogyan állunk mi magunk a kiválóságokkal?
Úgy hiszem mindent elmondtam, amit utam előtt elmondani kellett. Kérlek, süssetek nekem hamuba sült pogácsát, tegyetek tarisznyámba jó bort. Hosszú, nehéz út lesz ez is.
Méginkább kísérjetek el magatok is, hiszen most, szembetalálva magam az erényekkel, a legkisebbnek érzem magam köztetek.