2017. 10. 17. 15:12 | Appeared: 1060x
Lehet, hogy terhes vagyok. Vagy csak túl rég volt, amikor valaki utoljára hozzám bújt, és a hormonaim egyenes ágú kieséssel tengetik az idejüket. Nem tudom.
De hogy én ma köpök mindenre, kiszállok isten és ember ellen, felborítok minden szabályt és érvényt, az hétszentséges kurva élet.
Hazafelé menet veszek egy nagy tába csokit, otthon bevackolok a paplan alá, és az elidegenedett társadalom ópiumán, egy csöpögős romantikus filmre fogok könnybe úszva bealduni, az telibe meglesz, vagy többé ne nézzek Eccarv szemébe.
A Marley meg én az alap. Annál kérek ütősebb tippeket.
És tőled, lelkes olvasóm, kinek szívbéli urad és parancsolód vagyok, aki vonakodtál eddig írni, hátha majd én rádtalálok, tartozom egy bocsival. Lecsúszál egy pillanatról, ami ritkább, mint egy kibaszott teljesnapfogyatkozás a garázs fölött.
Comments (31)
Ha romantica kell...
Ha romantica kell...
Közben már egy tábla csokin és az Adaline varázslatos életén túl pár gondolat a filmről.
Kedves film, jólesően lassú történet. Igaz, kb. a film feléig viszket az ember tarkóján az érzés, hogy még mindig csak bevezet a film egy történetet, de aztán egyszer csak belenyugszunk, hogy ja hogy ez már maga a Történet?! Onnantól aztán már tényleg jó, ha ráérez az ember, mit kap pontosan a filmtől.
Illetve majdnem jó. Az utolsó negyed órában többet izgul az ember, mint mondjuk a Doctor Who 3 évadján összesen, igaz azért izgul, hogy a forgatókönyv írónak több fantáziája legyen, mint az egyértelmű végkifejlet - de sajnos nem csalódunk... Pont úgy fejedőik be, mint ahogy tudjuk már előre, épp egy mellékmotívumnyi változásra futotta a kreativitásból. Kár érte, bármilyen alternatív végkifejlett emelt volna a filmen.
Ennek ellenére bőven benne van a kellemesen egyszernézős kategóriában, sőt, megkockáztatom, hogy létezhetnek olyan finoman erotikus körülmények, amellyel örömen rávehető lennék a másodszori megnézésére is. Az alapkérdéstből számomra jóval többet kihozott Az őslakó, bár az sokkal inetellektuálisabb, és kevésbé romantikus. Összeségében az Adalinet simán tudom ajánlani egy lucskos és hideg novemberi délutánra/estére.
Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom a hírt, hogy ezzel telítődtem a romantikus filmekkel, de annyi szent, hogy limitált ideig a legjobb opció vagyok a biszex hölgyeknek, two in one formában.
Walk to Remember!
Vajh, miért jut eszembe minden film címe angolul? Rejtély...
Nagy tábla csokival pont tökéletes :)
Humphrey Bogart es Ingrid Bergman.
Egy igazi klasszikus.
Ahol ferfi meg ferfi es a no meg no.
The space between us! Nem olyan tragikus a vége, viszont a fentebb vázolt életérzés számomra is meg volt hétvégén.
Egy nagy tál tiramisu és az említett film segített :D
;)