2017. 09. 26. 23:45 | Appeared: 1543x
Az utóbbi időszakban rengeteg érdekes téma ment el mellettem a blogfolyamban,amire nem volt időm írni. Összefogás a szubkultúránkban, felvállalása a dolgoknak, nickek és domok, távolság.... és még sorolhatnám.
De van egy szívemnek kedves téma, amivel már adós vagyok magamnak régről. Hogy mitől lesz valaki domináns. Én is túl vagyok pár csöndes értékválságon az oldal kapcsán (ha ez a dom, akkor én ez nem vagyok...), úgyhogy ideje rendet tennem a fogalmaim között.
Vizsgálódásaim nem mindig haladnak majd könnyed túristaúton, sokszor lesznek nehezek, elvontak. De azt hiszem, hasznos lesz ez a vizsgálódás.
Én elég új vagyok a témában, és csupán egyetlen elme, egyetlen látószög. A segítségeteket is kérem ebben az embert próbáló munkában, gazdagítsákot kérlek nézőpontjaim, vezessetek, ha eltévedejnék, vizsgáljátok meg ti is mondadómat, vessétek kritika alá. Épülni fogunk ez által. Ezeket a gondolatokat kerekasztal beszélgetéssé teszem.
Hívom az asztalomhoz a domokat és a dominákat. Tisztelet azoknak, akik ismerik ezt a terepet, nálamnál tán jobban is.
Hívom asztalomhoz a Swicheket. Tisztelet azoknak, akik alkalmasak mindkét oldal befogadására, és egy nagyobb egészből látják azt, aminek én csak egy szeletét.
Hívom asztalomhoz a subokat, akik nélkül mi sem lehetnénk azok, akik. Tisztelet azoknak, akikben a gyöngédség ereje ül diadalt.
Hívom asztalomhoz az önmagukat keresőket. Tiszelet azoknak, akik útjuk során másokat is útba igazítanak.
Kérem és hívom a véleményüknek gyakran hangot adókat. Tisztelet az adakozóknak, akik ingyen gazdagítanak másokat.
Hívom asztalomhoz a csöndes szemlélőket. Tisztelet, akik nem zárják magukba tudásuk.
És végül külön tisztelet Risleynek, ki korábbi munkájával nagyban hozzájárult, hogy saját munkámnak nekikezdjek. Nevesítve ezért asztalomnál díszhelyet érdemel, két főre. Tisztelet azoknak, akik erőt fordítanak a földek feltörésére, izzadást a vetésre, hogy munkájuk tövig kalászos búzát teremhessen.
Comments (31)
Szerintem az a dom lehet igazán jó dom*, aki képes ráhangolódni, rezonálni a sub megéléseire, főleg a figyelem és a tapasztalat által. Ilyen szempontból a dom a sub subja, hiszen a dom gondoskodik a saját, de a sub kielégüléséről is, hiszen ő irányít, övé a felelősség, hogy a közös játék mindkettőjük számára élvezetes módon történjen.
*: behelyettesíthető ide bármi: masszőr, örömlány, főnök...
Bááár én lehet az ütéssel kezdenék, harapni csak végső esetben :)
Direkt megéléssel azaz élő tűpárnává avanzsálással, mondjuk úgy, hogy nulla az esélye.
Viszont ha az empátiáját a partnere reakcióinak elemzésére fordítja, akkor közelebb kerülhet. Akkor már olyan talajon mozog ahol valós kapaszkodói lehetnek: egy rész ismeri a partnerét és annak a reakciói vezetik, másrészt beleélheti magát kicsit az érzésbe is. De legfőképpen őt magát is izgatja a szituáció és ezt a vágyat lovagolva viheti előre a dolgokat.
Szóval szerintem azért nem érdemes kipróbálni bármit is, hogy tudjam mit él át a másik, mert az szerintem lehetetlen.
De kíváncsiságból, vágyból, bármi más inditatásból, csak nyugodtan. :)
Én is úgy gondolom, hogy az élmények végtelenül szubjektívak.
Kimondod, hogy kívánsz. A sóhajod megremegteti a levegőt, a rezgéseket fogja a dobhártyám. Elektromos jelet indít az agyam felé. Ennek hatására buja emlékek idéződnek fel bennem, érzések, ízek tolulnak elő emlékeimből. Saját tartalmaimmal helyesítem be a szavadat, úgy gondolom, értelek. Határozott kézzel emelem meg kissé álladat, hogy egy sármos csókkal fokozzam jelentésedet. De végső sorpn fogalmam sincs, te épp mit élsz át, csak remélem (ha belegondolnék), hogy értelek. De bízom emlékeink, élményeink hasonlóságában, és elfelejtem, hogy lehet kívánni a reggeli kávé keserűjét, az elmaradt ifjúságot, a korai halált is.
Ennek ellenére magam is többre tartom, ha kipróbálsz ezt-azt. Ha törekszel megérteni, milyen érzést okozol. Mégis több tudást nyújt ez, mintha csak a fantáziádra hagyatkoznál.
Még ugyanaz az ember sem éli ugyan úgy meg a dolgokat. Ami egyik nap nagyon fáj, egy másikon lehet az élvezet hajtóereje. Az aktuális hangulat, egészségi állapot, fáradság stb is befolyásolja a szubjektív élményt.
A lelki megélés pedig totál más mindenkinél. Van aki megaláztatást szeretné átélni, van aki az önfeladás szabadságát, van aki megbüntetnek és ettől a feloldozást ... 1000 szín nem vacak 50 :)
Ha érdekel a másik oldal éld meg bátran. Az a te élményed lesz, és úgy lesz jó.
Ha valakit érdekel, bármi miatt, a másik oldal nyugodtan élje meg, de annak az élménynek semmi köze nem lesz a partnere élményéhez.
Az erő felhasználásánál erről majd írok részletesebben is. Viszont ott majd főleg kell a szadisták kontrolja, mert egyáltalán én épp csak egy csipetnyit játszom ezzel, nem is vagyok szadista, így az a világot kevésbé értem.
Domináns: meghatározó, uralkodó. Tehát hatalma van.
De kinél a hatalom? "A hatalom azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja testálni."
A hatalom erő? Az erő hatalom?
Sub nélkül a dom csak egy akarnok bohóc.
A tudás lenne a hatalom? Mi a helyzet azzal a jelenséggel, hogy aki előbb szólal meg, bármekkora baromságot is mond, meghatározóbb lesz a jövőben?
Tudok-e elég gyenge lenni, hogy erős lehess?
Vagyok-e elég erős a gyengeségedhez?
Tinikoromban még úgy történt, hogy elhangzott a kérdés: járunk?
Néha itt is ez az érzésem.
A hatalom ott van, ahol az emberek hiszik, hogy van.
Valahol mindez kisugárzás kérdése.
A Dom a Szub szubja.
Tessék, lehet darabokra szedni annak, aki nem érti. Szívesen elmagyarázom, ha kell. :-)
Switch vagyok, nem titok, hogy mindkét oldalon játszom. Voltam nyakörves szub, és most nekem van egy olyan párom, aki testét-lelkét adja az én boldogságomért. Ebből kifolyólag azt gondolom, tudom, hogy miről beszélek. Vagy nem. Talán nem is létezem. Nézőpont kérdése. :-)