Szukafuttában

Most nincs időm méltón reagálni egy blogbejegyzésre, ami megindító írás volt. Álljon hát itt tiszteletül egy kis idézet, mindenki épülésére.

"Később, délelőtt, mikor valamiért át kellett mennem az ivón, ott láttam Rochard-t egy csomó berúgott diák és vándorlegény között, ahogy széles kedvvel mesélt nekik. Mulatságos, borsos história lehetett, mert hallgatói ajkáról vastag, kéjes, zsíros nevetés buffant fel minduntalan. Behúzódtam a lépcsőfeljárat kacatokkal tömött ürege alá, és onnan figyeltem ezt a sokarcú, érthetetlen idegent, akiben tegnap a kiválasztottak rendkívüliségét véltem látni, s aki ma úgy viselkedik, mint egy részeg kókler, mint… Sebastian. Szíven ütött ez a hasonlóság. Hányszor láttam őt is a kocsma asztalánál kipirultán a csillogó szemmel, leesett, bamba szájjal figyelő hallgatói között, akik önfeledten szívlak magukba a szavakkal űzött varázslatot. Szinte hallottam múltból hangzó hangját egy-egy ilyen "orgia" után. Keserű volt és fanyar.
...
Talán ez a szikár, sápadt, zöldeskék szemű férfi is menekül valami elől, mikor a tömegbe, “a nyáj" közé veti magát, és nevetésbe takaródzik? Talán álruha rajta is, mint Sebastianon volt?… Tegnap esti arca és ez a mai… túl nagy a szakadék… titok van itt.
...
De különös módon, ahogy távolabb kerültem Rochard-tól, és visszagondoltam rá, összezsugorodott a hatás, amelyet legutoljára keltett, és előtérbe tolult a titokzatos ábrákat rajzoló, Albertus Magnus könyvét olvasó, s az ivóban alakoskodó, sokarcú idegen, aki most is álarc alá rejtőzött előlem. Mert – egyszerre világosan megéreztem – álarc volt ez is. De miért alakoskodik annyit? Valami bűnt követett el, és most menekül a következmények elől? Nem. Rochard nem követhetett el bűnt. A bűnöző fél… és Rochard-ban nyoma sincsen félelemnek. Miért akar mégis másnak látszani; az italos, aljas csőcselék előtt velük egyképűnek, előttem szürkének, jelentéktelennek és… megint Sebastian szavai csendültek meg bennem. Arra a kérdésemre felelt, hol vannak az igazi Adeptusok: “Sehol, fiam. Nem látod őket. Bujkálnak. Tudják, miért. Mindenütt felöltik a környezet színét. Alámerülnek a tömegbe. Alakoskodnak… "
Miért utazik Rochard gyalogosan, egyedül?
"Szegény orvos vagyok, nincs szükségem szolgára!"
S abban a pillanatban megszületett bennem a bizonyosság, hogy Eduard Anselmus Rochard nem lehet más, csak egy ilyen bujkáló Adeptus."

- Szabó Magda: A Vörös Oroszlán