Édes kis semmiség

Néha az apróságok tudnak a legkínzóbban hiányozni.
Ha most itt lennél velem, Te, akit egy jó ideje kereslek már. Te, aki egy jó ideje vágyik már rám. Ha már túl lennénk azokon a hosszú beszélgetéseken, ami ennek a tudásához édes reményt ad.
Ha ismernél, és bíznál bennem, és én ismernélek és bíznék benned.
Ha a világ megszűnne pár órára körülöttünk, mert rajtunk kívül mindegy lenne, hogy a világban mi zajlik.
Ha az ágyon feküdnél, készen arra, hogy bármit megtegyek veled. Akkor én ebben a percben, a kedves, testhez simuló fekete ruhámban melléd feküdnék, és...
rögtön elaludnék.