Amikor a barátnőm hosszasan ecsetelte élményeit a BDSM világáról,eleinte elképedve figyeltem őt. A szemeiben volt valami olyan csillogás,amit irigyeltem tőle. Jó időbe telt,mire rávettem magam arra,hogy az általam szabott határokat némiképpen átértelmezzem.
Vanillia kapcsolatomban egyre többször fordult elő,hogy a fantáziám másfelé járt.
Izgatott kiszolgáltatottnak lenni és számos alkalommal álmodoztam arról,hogy áldozati szerepben vagyok.
Bevallom,kerestem is ezeket az alkalmakat,amiben láttam magam kikötözve,megalázva,használva.
Most emeltem a tétet és az eddigi "lolita" feelinget elhagyva,elkezdtem törekedni arra,hogy a tömegbe is észrevegyenek. Na nem azért,mert exibicionista vagyok(egy fenét nem vagyok...) Inkább mert reméltem,hogy így könnyebben kerülök veszélyes és izgalmas szituációkba.
Kövezzetek meg,de én ezt a szerepet vallom magaménak.
Most nem hiányzik sem ölelés,sem csók,sem holtodiglan ígéretek. Most valami nagyon másra van szükségem. De a másik véglet sem kell.
Mindezt summázva,fogalmam nincs ki vagyok jelenleg és mire vágyom.
Comments (1)