2012. 06. 22. 21:54 | Appeared: 1229x
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett.
- Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.
Comments (19)
Ez természetes,ha már"indiánok"vagyunk.:)))
Semmilyen kapcsolatban nincs meg,illetve csak keveseknél.
Elfelejtette sok ember mi az a tisztelet,figyelni másra.
Csak a saját gondolatuk,szavuk számít.
Pedig ez már dicséretnek is számít.
Akármilyen kapcsolatról legyen is szó..
Az élet minden területén..
(csak ne legyen teátrális..és modoros!)
Aki meg megköszöni,tökre zavarba hoz.:)
Fura érzés de ez van.Én meg minden apróságot megköszönök.
A leveleim is tele vannak ezzel a 8 szóval.
Persze csak ha válaszolnak,vagy társalgunk!:)
Érzi azt mindenki,ezért tudják kihasználni a segítőkész embereket,sajnos.
Én nagyon türelmes vagyok,ha lehetne adnék belőle.:)
Néha bizony elkeseredik az ember.
De előbb vagy utóbb csak befut az "indián".
Mindenkinek nem lehet megfelelni,de mindenáron belemenni sem kell semmibe.
Próbálkozom, csak ezzel még jobban megnehezítem a helyzetem, hogy végre egy normális emberrel tudjam a vágyaim megélni..
Ez a legnehezebb,de ha sikerül boldog leszel!!
Az ilyen "taxisok" rengetegen vannak,de azért akad jó pár"indián" is csak őket nehéz megtalálni.
Tartsanak aminek akarnak,vállald büszkén aki vagy.
És tartsatok mártírnak, de vért izzadok, hogy én indián maradhassak...
Már kevés az olyan ember aki értékelni és megbecsülni is tudja a kis dolgokat.
Mindenki elmegy,elsiklik az apróságok mellett.
Kevés az olyan ember,aki még képes olyan dolgokat észrevenni,ami egy tömeg szerint jelentéktelennek számít.
Az érzelmeik,érzékeik,elveszítették igazi értéküket.
Csak a fontossági sorrend cserélődött fel,sajnos!