Nyugalom után,hirtelen halál.

Esőben nem jó kertészkedni,mégis ki ül az ember és részesül a természet örömében.
A friss levegő megtölti a tüdejét az embernek.Mohón harapnám ha tehetném.
Madarak pihennek és hallatják hangjukat a magas fákon.
Esőcseppek fátyol függönyt alkotva,élénkítik a szép színeket.
Olyan megnyugtató minden esőben.Zajos az esőcseppek koppanásától és mégis csendes minden.Furcsa érzés fog el mindig mikor esik.Biztonságot és nyugalmat érzek.
Szeretem az esőt,nézni és érezni.Azt mondják az esős időszakra,gyerekcsináló idő.
Olyan tisztának tűnik minden.Bennem romantikus érzések keringenek.
Ölelni,simogatni,csókolni valakit.
Teljesen ellágyítanak az esős napok.A lélek kiszabadul a testbe zárt börtönből és szárnyal.Fürdik a tisztaságban és újjáéled,akárcsak a természet.
Nem is értem meg miért utálják sokan az ilyen időt.
Csak betonfalak között tér el egy kicsit.
Kiskoromban is mindig szerettem kiállni az esőre.Nem azért,hogy nagyra nőjek.
Jó érzés volt ahogy végigfolyik a langyos esőcsepp a testemen.
Ma pihentek a kerti szerszámok.


Csillapodott az eső,nekiálltam cseresznyét szedni.
Fent a fa csúcsán(5-6 m)kiszemeltem egy gyönyörű fekete nagy cseresznye szemet.
Az ember ilyenkor minden attrakciót bevet,hogy elérje.Egyensúlyozik,lábát vastagabb ághoz kulcsolja,nyújtózkodik,talán még a keze is nyúlik.
Valahogy én is ezt a stratégiát űzve próbáltam elérni.Egy levelet megfogva próbáltam ujjaimmal közelebb lépkedni.Mikor talán egy miniméter volt csak,mosolyra derült fokozatosan arcom,számban megindult a nyáltermelés.Nyelni sem mertem,nehogy kicsússzon a levél ujjaim közül,ami pont a cseresznye szem alatt volt.És puff.Valami a hátamnak csapódott.Egyensúlyvesztés következtében nyolc karom is nőtt,hogy megkapaszkodjak valamiben.Sikerült elkapnom egy vastagabb ágat,de még így is a föld felé vették az irányt a lábaim.Egy alattam lévő elágazásra huppantak.Nem zuhantam le,sikeresen stabil állásponton voltam egy pillanat alatt.Az arcomra viszont ráfagyott a mosoly.Lenéztem mi az ami a hátamnak csapódott.Olyan érzés volt,mint mikor hátba vágják az embert.
Rigó reppent a fa alól egy szomszédos fára.Még értetlenül nézett egy kis ideig majd kacagó hangot hallatott.Dühösen oda szóltam neki b...meg könnyen röhögsz.
Én meg majd összecsináltam magam.Nem is értem miért nem került ki.Lüke madár,majd összebarnítottam a nadrágom.
Vagy későn vett észre,pedig jó szemei vannak.Vagy elszámolta a landolási pontot.
Az is lehet merénylet volt.:))Neki is tetszett az a cseresznye szem.
De visszamásztam azért a szép cseresznyéért,olyan édes volt mint a méz.
Csak körülményes volt a megszerzése.Miért is akarja mindig az ember pont azt,ami oly nehezen megszerezhető,amiért küzdeni kell.Karnyújtásnyira voltak fürtökbe tőlem,nekem mégis az az egy jobban esett.Az életem egy szem cseresznyéért.Mert ha leesek,biztos nem csak egy horzsolás lett volna.
A nyugalom után meg duplájára emelkedett a vérnyomásom.Talán meg is haltam egy kicsit.Kemény próbatétel volt.Magasabbnál magasabb tetőkön mászkáltam biztosító kötél nélkül.Most viszont,remegő térdel másztam le egy cseresznyefáról.