Látogatás a "másik oldalon"

Túl vagyok életem első play partiján, az is megérdemelne egy bejegyzést, de nem erről lesz szó most. Attól a pillanattól fogva hogy végre elismertem a vágyaim jogosságát és felhagytam az ellenük folytatott szélmalomharccal tisztában voltam vele hogy vannak korlátaim, azt meg tapasztalatból tudtam, hogy gyűlölöm a korlátokat.

Ha definiálni kellene magam azt mondanám hogy dom vagyok, szadista és jobb szó híján rigger, de Feldmár is megmonta, hogy minden amit el tudok mondani magamról nem én vagyok, úgyhogy ez is csak egy közelítő leírás rólam.

El is telt a buli nagy része meglepő történések nélkül, mármint ha egy ilyen körben ki lehet ilyent állítani, a nekem meghatározó része a végén, kb a végső pakolás elött történt. A szervező páros hölgytagja felvetette, hogy mi lenne ha nem csak ülnék a deresen, de rá is lennék bilincselve? Nem tetszett az ötlet, de mindig is meg akartam érteni hogy miért is tetszik a bunny-knak a kikötözés vagy az hogy nem tudnak mozogni úgyhogy belementem.

Egy kedves shibari-s ismerősöm mondta nekem anno, hogy ha a test nem tud mozogni az elme megindul, most már van egy tippem mire gondolt, csak szerintem nem abból az irányból amiből neki. Képi emlékem kevés van, nem tudom hogy azért mert zárva volt a szemem végig vagy csak mert annyira koncentráltam.
Gyűlöletes érzés volt a tehetetlenség, küzdenem kellett a szabadulási ösztöneim ellen, hogy ne kezdjem el rángatni a bilincseket vagy követelni hogy engedjenek ki (egó, ugye :) ). Azokban a pillanatokban amikor épp nem kellett leküzdenem a dolgot voltaképpen unatkoztam is volna, ha nem jön a kérdés a kedves hölgytől hogy ha már ott vagyok kipróbálná milyen valakit elverni egy pálcával.

Mit mondhat err egy Úr? Csináljuk. Nem ismeretlen a fájdalom, sportolok, küzdősportoltam, extrémsportoltam volt egy tippem mire vállalkozom.
Voltaképpen nem tévedtem sokat, ez teljesen más minőségű fájdalom volt, mint amit megismertem eddig. Mivel hanyatt feküdtem ezért a talpam és a hasam volt a célpont, az egész napos állástól és rohangászástól az előbbi eléggé érzéketlen volt már, de a hasam az fájt ahogy kellett. A talpam is persze, de az közel se volt sok vagy kezelhetetlen. Az eddigi egy-egy bekaptt ütéstől vagy találattól származó pillanatnyi "élmény" helyett egy időben is rendes kiterjedéssel bíró eleinte közel sem annyira intenzív dolog váltotta fel, amire nem voltam felkészülve. Tisztán emlékszem hogy az egyik ütést látva összerezzentem a tudattól hogy az fájni fog :) Volt persze próbálkozás egyéb "kínzásra" is, de a csiklandozásra annyi óra után az idegrendszerem csak legyintett, ugye a két sörfeles és a 20+ óra ébrenlét között csak annyi a különbség hogy az egyik megvan akár 10 perc alatt is, de a hatásuk közel ugyanaz.

Ahogy az egész végén mondtam is a csillogó szemmel feltett kérdésre, hogy "Milyen volt?" hogy ez nem az én kinkem, de rengeteget tanultam ebből a kis kiruccanásból mint magamról mint pár technikáról amit rajtam próbáltak ki.

A legszebb dolog a BDSM-ben szerintem az, hogy mindig van új a nap alatt és sohasem hagyjuk abba a tanulást, úgyhogy hölgyem, uram, köszönöm a leckét, értékes tapasztalt volt!