Blog - Aranyliliom

Filter to this month: 2022. 08.

Szó szót követ...
Mikor ezt írom, már 23 lájkja van az ekőzményblognak. Ha ott módom lett volna, megkérdezem a lájkolóktól: mire lájkoltak? Ha a blognyitó személyére, értem és megértem. De ha nem? Akkor mire? ------------------------------------------------------------------------------- És már a blogtól (még inkább a blognyitótól) elvonatkoztatva: Ismerkedős oldalon vagyunk. Ki örök társat, ki alkalmi partnert, partnereket, ki barátokat, ki kiscicát, ki mosógépet vagy akármi mást keres. És az ismerkedés...

Megszerettem Prágát!
Nem, nem szerettem meg, már szerettem...:) De annyira megörültem a megidézett blognak (és ott nem tehettem szóvá, ím, így kényszeríttetik rá az ember reakcióblog írására)! Annyit olvasni a "másik" oldalról: nem ír vissza, hogy ír vissza, nem keres, keres, minek keres, nem hagy békén, nem jön el, mit akar, mit nem akar, mit küld, mit nem küld, mit kér, mit nem ad, köszön, nem köszön, hogy köszön blablabla... biztos, ez is van. És nem véletlenül van. De megörültem a prágás blognak,...

Szexmániás-e vagy?
Nekemszegezték a kérdést: szexmániásnak tartom-e magam. Meglepő kérdés. Nem, nem tartom annak. Egészséges (pont jó) szexualitásúnak. :) És azt gondolom, a legtöbben így vagyunk ezzel, a saját szexualitásunk az etalon, max. időnként szembesülünk másfajta normákal is, és a fene tudja, mi a "normális". Valójában, fogalmam nincs, ki minősül szexmániásnak. De azt - olvasom errefelé nem ritkán - nagyon furcsállom, mikor valaki azt írja, azt várja, hogy valaki felébressze a vágyát. Wtf?!?!...

Igazi coming out
Nem vagyok igazi nő. Eddig titkoltam, de már nem bírom tovább. Nem vagyok igazi nő, mert nem keresek/sosem kerestem igazi férfit. Csak férfit (így, unalmasan). Nem tökéletes 0-24-ben a frizurám, nem ébredek tökéletes sminkben, nem tűsarkúban főzöm/tálalom a vacsorát, sőt, legtöbbször a csúcs az, ha tálalom egyáltalán.Nem vagyok tökéletes szexpartner/anya/munkaerő/barát parallel. Nem agyam-lelkem-testem a megközelítési útvonal féléves virtuál pettinggel. Nem kellett az agyamat megbaszni...

Én a sziklákkal vagyok
Mindig tiszteltem a vizet. Igen, gyengének, lágynak látszik, mégis iszonyat erő van benne. Meg kitartás. Lám, a hatalmas sziklát is hosszú évek fáradságos, sosem lankadó munkájával kivájja. Az erős sziklával szemben a gyenge víz győz. Most meg nézem a tengert... az újra meg újra felcsapó habokat... meg a rendíthetetlen sziklákat. A víz csak jön, csak jön, csak jön, újra meg újra. A szikla meg nem mozdul. Tűri. És tudjuk, mi lesz a vége. De már nem azt látom bennük. mint eddig. A szikla...

Vizes örömök
Nézem a parton a nőket... szivacsos fürdőruha felső... néznek a távolba, faarccal, és közben markolásszák, facsarják, gyömöszölik a mellüket, facsarják a vizet... mint valami öromtelen, tömeges önkielégítés. Legalább èlveznèk, ha már kell (kell?)... bár, most elképzeltem 😊

A BDSM kortalan!(?)
Egy (jó kis) blogban olvastam nemrég körülbelül azt, hogy volt idő (értsd: divathullám), mikor minden nő, még a negyvenesek is (!) kislányok akartak lenni - DDLG. És azóta nem megy ki a fejemből. És elkezdtem én is akarni azt a kislányos izét. Merthogy, ha negyvenesen gáz/fura/ciki(?), akkor ötvenesen biztos még azabb... és ha valamit nem lehet/szabad/ajánlatos, akkor én azt el szoktam kezdeni eléggé akarni. (Részletekbe menően még nem tudom, mi is az, hogy kell azt, de ez persze nem...