A kínozhatatlan - egy másfajta szeánsz

Ombréval már több mint öt éve szuperjól működünk. Mondhatnám, hogy a sok közös pont, de nem, ingább a zsigeri, ősösztönös vonzódás a legfőbb kötőelemünk, egyszereűen az agyamban, zsigereimben, érzékeimben "a" férfi az olyan, mint ő, és nagyon úgy tűnik, ő is valaogy így van ezzel irányomban (csak nőben, persze).

Ugyanakkor elképesztően sok a különbség köztünk.
Pl. én imádok szaunázni, de nagyon-nagyon, ő meg nem (ó, borzalmas, milyen problémáink vannak, tudom).
És elhívtam egy szaunaszeánszra.
És eljött.
És ültem mellette-mögötte, gyönyörködtem a barna-izmos testében, hozzáértem, éreztem a forró bőrét és izzad(t)ságát, és azon kaptam magam, hogy mérhetetlenül boldog vagyok. Elég sokat vagyok boldog, de ez most valami olyan mélyről jövő felismerés, élmény volt, hogy sok-sok orgazmussal felért (szerencsére, azért nem kell beváltani).
És rádöbbentem: a közös, az újabb közös szuperjó élmény mellett nekem az mindig megrendítő, ha valaki olyat tesz meg értem, ami neki nem feltétlenül jó, ha átlép valami határt. Asszem, én ebből érzem leginkább, hogy szeretve vagyok, hogy fontos vagyok.

És Ombrének tetszett a szauna, még a 14 fokos merülőmedencébe is bejött. A kínozhatatlan. :)