2023. 03. 20. 16:20 | Appeared: 529x
Kötődni és elengedni.
Sokszor mintha csak épp ezt a kettőt nem tudnánk.
Nem tudnánk "jól".
Az elején taszítjuk, lökjük sokszor a másikat, félünk a közelségtől, a közelengedéstől, az intimitástól. Indokolatlanul nehezen születik meg a bizalom. Azután, mikor a kapcsolat véget ér, mert a legtöbb kapcsolatnak megvan a maga élete, életszakaszai, csakúgy, mint az embereknek, így a születése és a "halála", vége is, akkor meg nyújtanánk, húznánk, ragaszkodunk a már nem létezőhöz, végtelenné nyújtva a kínokat, rengeteg időt rabolva magunktól és a másiktól.
Máskor meg fejest ugrunk a semmire, a semmibe, belelátunk mindenfélét a másikba, amit nem ígért sosem (csalódás tuti melegágya). Vagy éppen lezárunk semmiségért, félelemből, beidegződésekből, rossz tapasztalatokból valamit, ami javítható, éltethető, sőt szárnyaltatható lenne.
Csak úgy elmélkedtem... most éppen ezen (is).
Comments (6)
– És mi van, ha nem?
– Akkor még nem vagy a végén."
(J.W.)
A történetedre pedig csak annyit mondhatok:ki tudja mi igaz s mi hamis szerencse vagy balszerencse ki tudja? :)
Az idő mindenre válaszol :)
Egy ideje nagy ölelős lettem... hogy miért vártam ennyi évet?
Annyira kifejező és jó...
És akkor már megragadom az alkalmat, nem a blogodba írva.. volt egy kapcsolatom, nagy korkülönbséggel... és mikor a srác azt mondta, gyorsan még össze tudnánk hozni egy (vagy két) kiskölköt, akkor döbbentem rá, mit csinálok... nem vehetem el tőle a lehetőséget... ez elég sok éve volt, és tavaly megszületett nagy szerelemből a fia :))
mindenkinek van kezdete és vége :)
én az ősbizalmatlan+elnemengedős kombó vagyok
pedig most, nemrég olvastam egy tök jó mondatot, miszerint, aki elenged valamit, annak felszabadul egy keze, hogy valami más után nyúljon... és jé, de tényleg
(nekem nem párkapcsolatot kell elengednem, a félreértések elkerülése végett, azt csak meg kell tartanom a szuper szinten, nem elszúrni :D)
Olyan mintha rólam íródott volna. De biztosan nem így van, csak elgondolkodtam...