Az önismeret kezdete a BDSM vége?
Blogs »
Blog - Aranyliliom »
Az önismeret kezdete a BDSM vége?
Entries filtered by time
2024. 04. (1)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (10)
2018. 02. (8)
2018. 01. (3)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (10)
2018. 02. (8)
2018. 01. (3)
Az emberek szeretnek normálisak lenni. A normalitás a "falkába" való befogadottság, így a biztonság, a túlélés záloga lehet. Zsigeri-ösztönös szinten (is) szükség van a közösséghez tartozáshoz.
A normális (hevenyészett megközelítésben) az adott közösség kívánt (a morál szerint jó) és elvárható (a tagok jelentős része által teljesíthető) magatartása.
De mi van akkor, ha valaki nem tudja teljesíteni a normálisat? Akár csak egy nagyon fontos területen. Egyszerűen, mert nem megy, mert lénye alapvető részét kellene megerőszakolnia vagy még ez sem lenne megoldható. Hát, vállalja a nemnormálisságot. Vagy (akár egy életen át) elfojt. Megjátszik. Bezárkózik. Stb.
Vagy talál és választ egy olyan közösséget, ahol az ő nemnormálissága normálisnak számít.
Ahogy mi (nagyvonalúan a pixie-népességet értem "mi" alatt) szexelünk, az a naaaagy, egész társadalmat nézve nemnormális. Itt meg normális (nagyjából).
Azok közé tartozom, akik szerint nem "csak úgy" leszünk BDMS-ek, hanem oka van (ez természetesen nem tény, csak vélemény, és mivel nem fogok szakirodalmat sem felsorakoztatni, tekinthető megalapozatlan véleménynek). Igen, születünk valamilyennek (ez is kell), egymástól különbözőnek, de ez még kevés, kellenek történések, amelyek formálnak, alakítanak minket. És nem, nem olyan egyszerűen tettenérhető történésekről van szó, hogy a szüleim vertek, ezért... megerőszakoltak, ezért... mindig nekem kellett ezt meg ezt csinálni, ezért... azt a szerepet osztották rám, hogy... ezért... Nem, ennél sokkal bonyolultabban működünk, illetve működtek a szüleink, nagyszüleink, alakult a családunk, a környezetünk. Egészen apró(nak tűnő) történések is nagy hatással lehetnek ránk.
Mindig is érdekelt az önismeret (valójában nehezen értem meg, ha valakit nem, mindennek az alapjának tartom), de az utóbbi években még nagyobb szerepet kapott az életemben (és ez olyan, hogy míg élek, nem lesz vége :). És azt hiszem, megvan (nagyjából), hogy a szexualitás terén miért úgy működöm, ahogy. A vágyaim, a megéléseim (a kettő nem esik egybe, és nem a lehetőségeken múlik) eredői talán felszínre kerültek. És ha megvan az okozó, akkor akár meg is lehet szüntetni az okozatot, akkor akár meg is lehet "javítani" engem, korrigálható a "hiba". Ez akár lehet jó hír is. Ha zavar, ha bánt, ha nem jó így nekem.
De nem, köszönöm. Mert ezektől is lettem és vagyok az, aki: én. Mert így élek át örömöt, élvezetet, így érzem jól magam, ehhez találtam partnert.
Maradok nemnormálisan normális.
A normális (hevenyészett megközelítésben) az adott közösség kívánt (a morál szerint jó) és elvárható (a tagok jelentős része által teljesíthető) magatartása.
De mi van akkor, ha valaki nem tudja teljesíteni a normálisat? Akár csak egy nagyon fontos területen. Egyszerűen, mert nem megy, mert lénye alapvető részét kellene megerőszakolnia vagy még ez sem lenne megoldható. Hát, vállalja a nemnormálisságot. Vagy (akár egy életen át) elfojt. Megjátszik. Bezárkózik. Stb.
Vagy talál és választ egy olyan közösséget, ahol az ő nemnormálissága normálisnak számít.
Ahogy mi (nagyvonalúan a pixie-népességet értem "mi" alatt) szexelünk, az a naaaagy, egész társadalmat nézve nemnormális. Itt meg normális (nagyjából).
Azok közé tartozom, akik szerint nem "csak úgy" leszünk BDMS-ek, hanem oka van (ez természetesen nem tény, csak vélemény, és mivel nem fogok szakirodalmat sem felsorakoztatni, tekinthető megalapozatlan véleménynek). Igen, születünk valamilyennek (ez is kell), egymástól különbözőnek, de ez még kevés, kellenek történések, amelyek formálnak, alakítanak minket. És nem, nem olyan egyszerűen tettenérhető történésekről van szó, hogy a szüleim vertek, ezért... megerőszakoltak, ezért... mindig nekem kellett ezt meg ezt csinálni, ezért... azt a szerepet osztották rám, hogy... ezért... Nem, ennél sokkal bonyolultabban működünk, illetve működtek a szüleink, nagyszüleink, alakult a családunk, a környezetünk. Egészen apró(nak tűnő) történések is nagy hatással lehetnek ránk.
Mindig is érdekelt az önismeret (valójában nehezen értem meg, ha valakit nem, mindennek az alapjának tartom), de az utóbbi években még nagyobb szerepet kapott az életemben (és ez olyan, hogy míg élek, nem lesz vége :). És azt hiszem, megvan (nagyjából), hogy a szexualitás terén miért úgy működöm, ahogy. A vágyaim, a megéléseim (a kettő nem esik egybe, és nem a lehetőségeken múlik) eredői talán felszínre kerültek. És ha megvan az okozó, akkor akár meg is lehet szüntetni az okozatot, akkor akár meg is lehet "javítani" engem, korrigálható a "hiba". Ez akár lehet jó hír is. Ha zavar, ha bánt, ha nem jó így nekem.
De nem, köszönöm. Mert ezektől is lettem és vagyok az, aki: én. Mert így élek át örömöt, élvezetet, így érzem jól magam, ehhez találtam partnert.
Maradok nemnormálisan normális.
Reactions: BDSM és önismeret
Comments (6)
(azért néha elképzelem, a barátnőim hogy és mi mindenen lennének kiakadva ettől a normálistól :D)
én az igazi normálisaktól félek, szerintem tőlük bármi kitelik :D
mert a partnerkeresésnek is ez lenne az alapja, de nagyon
ha meg sikertelen, tartósan sikertelen, az első lenne, hogy akkor nézzük meg, mi is van velem
persze, lehet, egyszerűbb és esetleg kevésbé fájdalmas mindig a másikokban keresni a hibát
Mint ha nem akarna megtanulni járni mert neki elég ha csak kúszik.
Soha nem kezeltem személyiségem ezen jegyeit hibaként, így nem is hiszem hogy javítható lennék. :)
Az a lényeg, hogy megtaláljuk a saját nemnormálisunkhoz illő nemnormálisat, és máris normális lesz. Nem szeretem amúgy ezt a szót.
Ettől még nem a domináns vonalat erősítem, de pl a dédmamám testvérei poli kapcsolatban élték le az életüket Leopold bácsival, és ez a családban nyílt titok volt, a két hölgy volt, hogy eltartotta az öregurat. Nagyon sok összetevő kérdése, miért is lettünk olyanok amilyenek, egy a lényeg érezzük magunkat jól benne, és akkor minden rendben van.