Mi a jó ebben? - közért előtt elcsípett párbeszéd

Apa-lánya. Ahogy ezt a zárójeles részben jeleztem is ;).
Csupán egy logikai bukfencre hívtam (volna) fel a figyelmed, ti. úgy fogalmaztál, mintha abból, h a pixin vmi ritka, az azt jelenti, hogy a pixin "lévő" emberek per definitionem nem járnak soha az utcán, miközben bármilyen icipici a pixin lévő ddlg-sek aránya, nagyjából biztosra vehetjük, hogy közülük - a súlyos betegeket leszamitva - mindenki jár az utcán, sőt, még azok a ddlg-sek is, akik nincsenek a pixin :)
..
Engem ez a vita egyébként hidegen hagy, mármint ez a része, 99,99% h apa-lánya beszélgetés volt (szerintem), és sajnos látom én is, hogy sok családban "leosztott szerepek" vannak, amiből nehéz kitörni. Ez sokkal inkább probléma :(

Nagy számok törvénye alapján,
A két ünnep között,
Melyik fordul elő nagyobb valószínűséggel az utcán?
Apa-lánya vagy DaddyDom-LittleGirl?

Akik a pixie-n vannak DDLG-sek, azok sosem járnak az utcán? :D
(Nem, nem hiszem, hogy a fenti szitu DDLG-s beszélgetésrészlet volt, csak nem értem a logikáját a mondatodnak, és kötözködöm :) ).

pl. ezt (is) szeretem a mai fiatalokban
hogy sokszor nem hagyják magukat
az elvileg tekintélynek is nekimennek, ha olyat tesz, amit nem tehetne

szépek és harmonikusak voltak
és a nő(lány) hangjában sem volt mély sértettség, megbántottság
azt gondolom (persze, ennyiből ne menjünk messzire), amúgy rendben lehet mind magával, mind talán az apjával is
csak talán megpróbálta ezt tisztázni

persze, nem véletlen, hogy ki miből mit hall ki

a patkánykodás valóban nem, szép dolog, szóval jól meg kell őket rúgni. De....

Csak hát minden ilyen húzás mellé nem lehet rendőrt állítani (minden pofon mellé, mert Rejtő Jenő / Fülig Jimmy óta tudjuk).

A felsőbb hatalom nem csinálhat mikromenedzsmenetet.
Az intrika, a könyöklés az emberi élet (társadalmi működés) része, ettől működik a társadalom, aztán állítsd be tudományosan az elégséges szintjét! Nem fog összejönni, Isten dolgát nem tudjuk, ebben sem, a párkapcsolatban sem.

(elméletben nagyon jól tudom, aztán a gyakorlatban meg, naív hülyeként nekem is tud(ott) ez fájni....)

Hogyne lehetne pozitív.
sőt, leginkább az.

Mivel nem láttam az említett urat és hölgyet, ezért olyan szépnek és harmonikusnak képzelem őket, amilyennek csak akarom.

Ha a játék nem fajul el, az mindig jó.
Meg egy kicsit önmaga paródiája.

(Mi a baj a tanítani akarással? :) )

má'mér'?

járj nyitott szemmel :D
pl. két 50-es kávézása
mi szeretünk ilyesmit játszani :)

na, ezt is nagy gáznak érzem, ahogy a fiatal tehetségekkel bánnak az egyetemen, azaz valahol a "jövőnkkel" :(
(sok-sok személyes tapasztalat)

azért ez is veszélyes (látványos, neten gyorsan elterjedt cucc volt, de a hibákkal nem szembenéző, azokat részre nem vevő magatartást nyomatni se jó)

"tanítani akaró ember" - brrrrrr :(

itt az ideje, hogy szakítsunk vele
(és nem a ló túloldalára átesve)

és az se lehet pozitív? :)

(nálunk halovány tendenciaként van jelen, de "úgy" ajándékokat kapok meg kényeztetést... szavakkal, tettekkel, tárgyakkal)

Nem sértettség, évtizedes társadalmi problémák.
DDLG az utcán? Még a Pixie-n is viszonylag ritka, hogy valaki DDLG-re vágyik.

A sértettség rossz felé irányít és rossz tanácsadó.

Én maradnék annál az álomnál/értelmezésnél, hogy nem volt bántás; mert egy elegáns öregúr, és egy középkorú szépasszony ddlg játékából látott egy részletet az Aranylilom.

Továbbra is kitartok az első hozzászólásom mellett, de nem érvelek tovább, mert nem ez a blog célja. Elnézést a blog szerkesztőjétől.

"Generációk óta a negatív megerősítést tolják iskolában-munkában-mindenhol, generációk óta ez a megközelítés öröklődik tovább elme-kontroll jelleggel, mintha más megoldás nem is létezne."

Az egyetem már a felnőtt világ, ott már a szokásos módon állni kell a sarat az intrikákban is.
"Bírd ki!"
(Az a legény, aki állja. Kelj fel és harcolj! Vagy legalább racionálisan mérlegelve térj ki.)

Oh igen, persze :)
Meg amikor a tanszékvezető egy másik tanszékvezetővel rivalizál és emiatt a mindkét tanszékhez tartozó hallgatót buktatná meg (dominanciáját bizonyítandó) koholt vádak alapján.. Hagyjuk már :)

Minden rendes tanító néni tudja.

Sokkal ritkábban adtak "botos róka" bélyegzőt, mint nyuszit.
sőt, dupla nyuszit, díszítéssel.

(Ez utóbbi olyan, mint a vaskereszt fölött a lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal.)

Egy orosz pszichológusnő nem olyan régen végzett kutatása szerint, ha az írni tanuló gyerekeket nem a csúnya betűk pirossal történő aláhúzásával bünteti, hanem a szépen sikerült betűk zölddel történő bekarikázásával jutalmazza, a gyerekek saját maguktól kezdenek versenyezni, hogy hogy tudnak szebb betűket írni és rögtön nem olyan nyögve-nyelős a házi feladat elkészítése.

"aggayl bíró álltoknak" helyett
aggyal bíró állatoknak...

Azért nem teljesen.

Azonban a kritika az mindig szükségszerűen hosszabb, mint a dícséret (ami csak egy szemvillanás, egy simítás, egy "ezt vártam tőled, jó volt"), mert a hibák elemzése az mindig bonyolultabb, ha tanítani akarok.
Az ember meg attól ember, hogy tud tanítani és tanulni.

A többi az érzelmi alapú vadhajtás nekünk (és fő működés az aggayl bíró álltoknak, azaz nekünk is)
Azt hiszed te, hogy pl. a hüllők annyit dícsérik a társaikat? :)

Generációk óta a negatív megerősítést tolják iskolában-munkában-mindenhol, generációk óta ez a megközelítés öröklődik tovább elme-kontroll jelleggel, mintha más megoldás nem is létezne.

És ha egy DDLG epizódból csíptél el egy részletet?
Egy mondjuk 20 éve jól működő férfi-nő kapcsolatból egy kis játékot?

Elég valószínűtlen, de jó elgondolni. :)