Megvédésfétis... avagy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát...
Blogs »
Blog - Aranyliliom »
Megvédésfétis... avagy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát...
Entries filtered by time
2024. 09. (1)
2024. 04. (1)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (10)
2018. 02. (8)
2018. 01. (3)
2024. 04. (1)
2023. 11. (1)
2023. 10. (3)
2023. 09. (2)
2023. 06. (2)
2023. 04. (4)
2023. 03. (9)
2023. 02. (2)
2023. 01. (4)
2022. 12. (8)
2022. 08. (7)
2022. 07. (7)
2022. 03. (2)
2022. 02. (4)
2022. 01. (2)
2021. 12. (2)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (3)
2021. 06. (4)
2021. 05. (1)
2021. 04. (2)
2021. 03. (3)
2021. 02. (2)
2021. 01. (3)
2020. 12. (2)
2020. 11. (4)
2020. 10. (7)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 06. (2)
2020. 05. (2)
2020. 04. (6)
2020. 03. (5)
2020. 02. (3)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (9)
2019. 09. (6)
2019. 08. (7)
2019. 07. (3)
2019. 06. (3)
2019. 05. (6)
2019. 04. (5)
2019. 03. (7)
2019. 02. (8)
2019. 01. (7)
2018. 12. (15)
2018. 11. (10)
2018. 10. (9)
2018. 09. (11)
2018. 08. (11)
2018. 07. (15)
2018. 06. (6)
2018. 05. (4)
2018. 04. (13)
2018. 03. (10)
2018. 02. (8)
2018. 01. (3)
Vajon mindenkinek van?
Igen, nőként ez a megvédéses izé... nem emlékszem a kialakulására, szerintem, velem egyszerre született vagy még előbb, esetleg örökké létező... mindig arra vágytam, hogy jól meg legyek védve. Nem, nem voltam sosem olyan élethelyzetben, hogy valóban szükségem lett volna rá, de mégis... a vágy rá mindig volt, hol erősebben, hol még erősebben. Kicsi koromban is azokra a regény- meg filmjelenetekre gerjedtem, ahol a nőt jól megvédik... aztán meg... (a kicsi az természetesen 18+, nem kell moderáció)
Gyermekeim apja, első randink egyikén megvédett egy rámtörő félelmetes fenevadtól (nem, nem igaz, hogy játékos kedvű kis barátkozó kölyökkutya volt, rosszul emlékszik minden jelenlévő), azt hiszem, ott és akkor döntöttem mellette.
És ez a megvédéses izé valahogy olyan, amiről meg nem szívesen beszéltem (erős nő pff).
Két barátomnak azért igen... az egyik nagyon sokáig röhögött, és azt mondta, ha találgatnia kellett volna, mire vágyom nagyon, na, erre sose tippelt volna... a másik felkiáltott... téged megvédeni? esetleg a világot tőled (jó, ha vannak az embernek barátai), és szerinte akkor barátkozzam foci meg jékhoki meg hasonló sportolókkal.. természetesen a védőkkel.. vagy szupermarketek biztonsági őreivel...
És ha jól belegondolok, fiú-férfibarátaim olyan keményfiú kinézetűek voltak (perszepersze, én, mi páran tudtuk, a zord-kemény külső hihetetlenül érzékeny lelket takar). Talán ezért...
Le kellene zárni ezt a blogot valami jó nagy tanulsággal, de hát nincs. Csak úgy kiszaladt ez. Illetve filóztam: ki véd meg egy ötvenes nőt? Nem engem, egy ötvenes nőt. Jó, nem kell megvédeni. De ha kellene?
Igen, nőként ez a megvédéses izé... nem emlékszem a kialakulására, szerintem, velem egyszerre született vagy még előbb, esetleg örökké létező... mindig arra vágytam, hogy jól meg legyek védve. Nem, nem voltam sosem olyan élethelyzetben, hogy valóban szükségem lett volna rá, de mégis... a vágy rá mindig volt, hol erősebben, hol még erősebben. Kicsi koromban is azokra a regény- meg filmjelenetekre gerjedtem, ahol a nőt jól megvédik... aztán meg... (a kicsi az természetesen 18+, nem kell moderáció)
Gyermekeim apja, első randink egyikén megvédett egy rámtörő félelmetes fenevadtól (nem, nem igaz, hogy játékos kedvű kis barátkozó kölyökkutya volt, rosszul emlékszik minden jelenlévő), azt hiszem, ott és akkor döntöttem mellette.
És ez a megvédéses izé valahogy olyan, amiről meg nem szívesen beszéltem (erős nő pff).
Két barátomnak azért igen... az egyik nagyon sokáig röhögött, és azt mondta, ha találgatnia kellett volna, mire vágyom nagyon, na, erre sose tippelt volna... a másik felkiáltott... téged megvédeni? esetleg a világot tőled (jó, ha vannak az embernek barátai), és szerinte akkor barátkozzam foci meg jékhoki meg hasonló sportolókkal.. természetesen a védőkkel.. vagy szupermarketek biztonsági őreivel...
És ha jól belegondolok, fiú-férfibarátaim olyan keményfiú kinézetűek voltak (perszepersze, én, mi páran tudtuk, a zord-kemény külső hihetetlenül érzékeny lelket takar). Talán ezért...
Le kellene zárni ezt a blogot valami jó nagy tanulsággal, de hát nincs. Csak úgy kiszaladt ez. Illetve filóztam: ki véd meg egy ötvenes nőt? Nem engem, egy ötvenes nőt. Jó, nem kell megvédeni. De ha kellene?
Comments (14)
de egyiket se érdemes
védelemfétisem nincs :)
szexelni lenne jó, kellene egy ffi...
de ha kellene? vibrátorra nem gondoltál? mindig kéznél van
ja
de mégsem
de az egy más szerepkör, saját/magán
sok mindent (mindent?) meg lehet oldani férfiak helyett/nélkül
de azt gondolom, ponthogy nem kellene
igaz, én eléggé a hagyományos ffi-nő értékrend híve vagyok
találó és szakállas
mi, ffiak és nők elképesztően hatunk egymásra, oda-vissza, kölcsönösen, kibogozhatatlanul, összefonódva-forrva
hogy milyenek vagyunk, milyenné válunk, interakcióink sokaságából formálódik
szegény, sárkánytól szenvedő férfiak (akik nekem nem férfiak) kapcsán csak mindig az jut eszembe: talán nem kellene asszisztálni/generálni a nő sárkánnyá válását
Sokszor saját magától kell megvedeni...
A férfi ilyenkor jobban védelemre szorulna...
Mert ahogy a mondás tartja...
"Nem az a férfi aki megküzd érted a sárkánnyal (is)..hanem.kitart meletted.. Mikor Te magad vagy a Sárkány"
😎😎😎
valahgy úgy alakult az életem, hogy aki férfivel olyan helyzetben voltam, hogy elvárható volt, hogy megvédjen (teoretice), annak mindig volt nálam jobban megvédenivalója
egy anya, egy feleség (az anyám), egy testvér, egy gyerek...
persze, értem én, mindig is értettem
meg én nem vagyok olyan, akit meg kell védeni
de
valahol mindi girigyeltem azokat a nőket, akik el tudják játszani, hogy jajmennyire védelemre szorulnak
és
kedves férfiak
sok nő, akiről nem látszik, védelemre szorul
csak egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ez észrevehető legyen
sőt, azt mondta, a nő megérdemelte, mert.. (nem, nem volt igaz, amit mondott)
és bizonygatta, hogy de engem megvédene
és nem értette, hogy nem érdekel
Láttam már videókat, amikor valami csökkentettértékű rátámadt nőkre, nénikre - ha voltak a környéken belevaló hapsik, hát akkor általában finom szólva is szarrá lett verve az illető.
...és azt kell mondjam, ez így a helyes.